Azok az új készülékek

Majdnem egészen pontosan egy éve volt egy olyan bejegyzésem, hogy középiskolás korom óta milyen mobiltelefon készülékeim voltak. Akadtak olyanok, amelyek kibírtak pár évet, de volt olyan is, amely csak fél, esetleg egy évet volt a tulajdonomban. Egészen sokáig a feltöltőkártyások csapatát erősítettem, ennek okán aztán az aktuális készüléket mindig az épp akkori árfolyamon, s teljes összegben kellett kifizetni. Mivel már tavaly eldöntöttem, hogy élek a lehetőséggel, s felköltözök a fővárosba úgy döntöttem, hogy az akkor kinézett Huawei Mate 20 Lite nem fog beleférni a keretbe, ha a kikalkulált összeggel szeretnék felköltözni. Így aztán fogtam magam, és szépen átváltottam előfizetésesre, mert úgy éreztem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy kontroll alatt tudjam tartani a hívásokat. Főleg úgy, hogy rengeteg ingyenes alkalmazás van, amelyben opció a hívás.
Múlt héten gondolkoztam, hogy mivel nagy zenerajongó vagyok, így kellene egy új fülhallgató, így végül úgy döntöttem, hogy míg mások alkoholra, és cigire költenek, addig én beruházok egy komolyabb fülhallgatóra, s magam mögött hagyom a termékhűségemet, mely a Sony fülhallgatói felé mutattam. Így lett egy SoundMagic fülhallgatóm, amely szépen kihozta az aktuális készülékem egyetlen egy hátrányát: maximális hangerőt kevésnek éreztem az előző telefonomhoz képest. Készülékváltást nem terveztem, azonban ma egy Huawei P30 tulajdonosa lettem: 

A történet úgy kezdődött, hogy idehaza ház vásárlás miatt egyelőre meghiúsult az a terv, mely szerint hazalátogatva elkísérve édesanyámat egy új készüléket választok neki, amely minden szempontból megfelelő lenne neki. Lecserélve ezzel korábbi készülékét. Azonban hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy megyek egy kört, hogy megoldható-e lenne, ha én kötök egy újabb előfizetést, és így tulajdonképpen megoldódna a telefonvásárlási probléma.
Nagy hezitálás után végül az a döntés született, hogy semmi értelme nem lenne egy ugyanolyan készülék megvásárlásának, mint amivel rendelkeztem, melynek két éves részletfizetésből letelt már egy. Mivel karcmentes, és hibátlan állapotban volt, így végül az a döntést hoztam, hogy továbbadom. Így, ha esetleg megsérülne, akkor ott van a tudat, hogy nem új készülék volt, és egy év múlva egyébként is csak a hívás és az internet csomagdíja maradt volna fent.

Bevallom elsőre kicsit csalódottnak éreztem magam, de aztán működésközben magára talált a telefon. Örültem annak, hogy egy picivel kisebb, de mégis erősebb, így pont kézre áll, valamint hangzásilag jobban is teljesít, mint az előző. Annak mindenképpen örülök, hogy 128 gigányi tárhellyel rendelkezem, így végül a második előfizetéshez tartozó sim kártya is a készülékbe került, s még telepakolhatom zenékkel a telefont. Mindezek mellett az ujjlenyomat olvasó a készülék elején kapott helyett az érintőképernyő alján, így aztán több hely maradt hátul. Azonnal vad fényképezésekbe kezdtem, s örültem az eredményeknek.

A fenti képek eredetileg 40 Megapixel nagyságban készültek, így nagyon rá lehet nagyítani minden részletre. De mivel sötétedés után készült, így már természetes, ha vannak benne hibák. Nyilván verőfényes napsütésben lehet a legjobb képeket készíteni, továbbá ha háttérképnek akarnék bármely fényképeket kirakni monitorom, vagy a laptopom maximális képernyőfelbontása is Full HD, azaz 1920×1080-as,  s azon a hibák nem jönnének ki.
Természetesen lőttem képeket már hazafelé, este.

A fenti két kép már bőven sötétedés után készült, amikor még volt némi minimális fény. Ennek ellenére nagyon jó képeket csináltam, és annak külön örültem, hogy ugyan nincs este mód a fénykép applikációban, hanem már önmagától beállítja a megfelelő értékeket. Persze ahol nincs semmi fény, ott a vaku jöhet segítségül.

Nem érzem, hogy hülyeséget csináltam volna, továbbá bízom benne, hogy a készüléknek nem lesz semmi hibája, valamint nem is sérül meg. Az elmúlt tíz évben több érintőképernyős telefonom volt, és egy sem esett még ki a kezemből, vagy ütődött meg. Bízom benne, hogy ez így is marad.

Előrelépés!

A nyáron úgy hozta az időjárás, hogy nem tudtam használni az asztali számítógépemet, így az abban a hónap megvásárolt laptop került az asztalra, még kint csapkodott a villám. Akkor ugrott be, hogy mióta a blog létezik, azóta folyamatosan teszem közzé, hogy pontosan mit is vásárlok, amelynek túlnyomó többsége műszaki termék, ezáltal is egyfajta vásárlási tanácsot adjak azoknak, akik vásárláson törnék a fejüket. Így született meg az a bejegyzés, amelyben felsoroltam, hogy milyen mobiltelefonjaim voltak. Mindezek mellett természetesen nem sokkal rá érkezett egy másik is, amelyben viszont azt taglaltam, hogy milyenre is szeretném cserélnem az akkor még jelenleginek számító készülékemet. Ugyebár sokat írtam a blog keretein belül az impulzus vásárlásaimról, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy valamit megvásárolok, vagy nem azt veszek meg, amit kinéztek. Ez annak fényében érdekes, hogy részemről szokás, hogy mindent igyekszek előre megtervezni, hogy véletlenül se hozzak rossz döntést, vagy fussak ki a pénzemből. Nos, azt kell mondjam, hogy az október nem ilyen lett, de kezdjük ugyebár az elején.
Tavalyhoz hasonlóan sajnos úgy hozta a sors, hogy ismételten nem sikerült szabadságra mennem nyáron. Idén az húzta keresztbe a számításom, hogy fixre be volt nálam tervezve a május végi szabadság, amelynek köszönhetően megcsappant a kiadható szabadnapok száma, így végül kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy ha bevállalok egy nyári egy hetes szabadságot, akkor könnyen lehet, hogy 3-4 nappal gazdálkodhatok az év végéig. Ebből fakadóan bevállaltam ismét, hogy munkáról fog szólni az egész. Amely kicsit fárasztó volt, hiszen még kerékpárral is több, mint negyedóra a munkahelyem, és mivel izzasztó hőség volt, így nem volt felüdülés elmenni oda. A szeptemberi szabadságot abból a szempontból buktam, hogy itthon voltam kénytelen maradni, ráadásul meg is betegedtem arra a hétre. Később végül az október végére bekalkulált, és nemzeti ünneppel összerakott szabadságomra végül ismét lett egy betervezett utalás, amely ismét a fővárosba vezetett. 

Az október végét vártam, mint egy messiást, hiszen a pihenőnapokat összerakva, valamint belerakva a munkaszüneti napot és a szabad hétvégét majdnem két hét jött ki végül, amelyet teljes egészében a fővárosban töltöttem, ámbár most elsősorban nem is a szórakozás volt a cél. Természetesen ismét ellátogattam az állatkertbe, ahol némileg plusz volt, hogy az eddig lezárt terület már nyitva volt. 

Azért olyan hatalmas élmény már nem volt, hiszen még teljesen nem volt kész, valamint sikerült ismét összefutni ember módjára nem viselkedő emberekkel. Mindezek mellett természetesen többszöri látogatás célja a Margit-sziget volt, ahol előfordult, hogy egyedül voltam, de olyan is, hogy társaságom akadt, és vele sétáltunk. Ugyan fényképeket nem készítettem, de tény, hogy vizuális szempontból nagyon jó volt a sárgán hulló falevelek látványa. Persze még este visszamentem, hogy megnézzem a szökőkutat, amelyből sikerült végre elölről is elcsípnem a fényjátékot, amelyet tavaly nem. 

Ami lényegében fontosabb dolog volt az az volt, hogy az ismerősömmel szóba került az itt lévő munkaerő piac, valamint a munkakörülmények, s ennek köszönhetően felajánlásra került, hogy fent képességeimnek és végzettségemnek megfelelően jobb munkalehetőségek várnának több pénzért. Első körben elutasítottam, hiszen nem a mindent egy lapra feltevő típus vagyok, valamint spórolt pénzem sem volt, így aztán megbeszélésre került, hogy amennyiben egyikünk helyzete sem változik magánélet, munka és lakhatás szempontjából, úgy márciusban visszatérünk a dologra, és akkor lefixáljuk ezeket. Addig pedig marad a spórolás, és több havi bér összegyűjtésre az áprilisi hónapra, amelyben elvileg dobbantanék innen.
A fenti dolgoknak köszönhetően történt az, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy mekkora kiadás lenne a decemberben a telefonvásárlás, s mivel megnéztem a fővárosban használt adatmennyiséget végül úgy döntöttem, hogy sokkal jobban jönnék ki előfizetésesként, mint feltöltő kártyásként. Így végül a múlt héten átváltottam előfizetésesre és magamévá tettem a Huawei Mate 20 Lite-ot, ami fényképezés terén nem okozott csalódást. 

Hatalmas nagy előrelépés főleg kamera terén, amely többféle fényképezési opciót ajánlj, amennyiben éjszaka akarunk képet lőni. Még az utolsó előtti éjszakai móddal vaku nélkül, addig az utolsó kép vakuval, hagyományos módon készült.
Két negatívum jutott róla eszembe. Az egyik sajnos a zenehallgatás téren kicsit halkabb hangzás, valamint a nagyság, ami nekem már kétkezes kezelést igényel. Ennek ellenére azt gondolom sokkal jobb vétel volt, és lett is volt, mint a korábban gondolt P20 Lite. 

Decemberi generációváltás

Amióta a hétköznapok részévé vált a mobiltelefonok világa, úgy szinte havi szinten jelennek meg új készülékek, s fél évente érkeznek erősebbek, melyek úgymond státusz szimbólum egyesek számára. Régebben előfordult, hogy egy éven belül két készülékváltásom is volt, melynek egyik oka a “sufni” GSM boltokban való vásárlás és/vagy nem megfelelő tájékozódás volt. Azóta ezen a téren változtam, hiszen egyrészről nem csak nyomon követem az adott teszteket, hanem megváltam a márkahűségtől is. Így történt, hogy a Sony kivált az életemből, és érkezett helyette a Huawei, amelynek eddig két készülékét birtokoltam: P8 Lite, P9 Lite (2017). Mindkettővel megvoltam elégedve, mert semmi hiba nem volt velük.
A házon belüli készülékcsere jelen esetben garancialejárat miatt történt. Jelenlegi készülékem garanciája jövő év áprilisáig érvényes, így úgy döntöttem év közben, hogy decemberi fizetésemből új készüléket vásárolok, s a korábbit pedig eladom, s ezzel is pénzt spóroljak. Végül sok elolvasott teszt után győzött a Huawei Mate 20 Lite.

Én az a fajta vagyok, aki vigyáz a készülékeire. Egyet sem “sikerült” eddig még eltörnöm, vagy elrontanom, s bízom benne, hogy ez továbbiakban is jellemző tendencia lesz. A vásárlást decemberre időzítettem, karácsony előtt, hiszen ekkor nagyobb az esélye, hogy minél többért tudom továbbadni a jelenlegi készülékemet még négy hónapnyi garanciával.
Elolvastam sok tesztet, s ugyan a méretével van némi problémám, de úgy döntöttem, hogy bízom benne, hogy decemberre azért veszít az árából, és a korábbi készülék eladásával elég korrektre tudnom majd kihozni az árát. Mindezek mellett korrekt, és erős készüléknek tűnik, amely főleg kamerában és szoftverezettségben lehet erős, s a belső háttértárról már nem is beszélve. Mai napon leadtam a rendelésemet a tokra, hiszen eme készülék is üveg hátlappal rendelkezik, továbbá igencsak csúszós emiatt. Én pedig szeretek vigyázni a dolgaimra. 

Jelenlegi ára 120 ezer környékén mozog, de bízom benne, hogy decemberre lemegy 100-ra, és a jelenlegi telefonomat el tudom adni olyan 30 környékén. 

Mobiltelefon evolúció

Jó pár éve annak már, hogy a technika nem csak belépett az életünkbe, hanem olyan szinten részévé vált, hogy az emberek többsége már nem is tudna létezni nélküle. Ez egyfajta függőség is egyben, hiszen ilyenkor érdemes belegondolni, hogy a mai felnőtt generáció milyen technikai körülmények között nőttek fel. A szórakozás teljesen mást jelentett. Nem voltak közösségi portálok, melyeken megoszthattuk az állapotunkat, vagy a frissen készített fényképeket, amelyeket feltehetően a publikálás után soha többet nem tekintettünk meg, kivéve persze akkor, ha nem éppenséggel valamilyen rosszul sikerültről volt szó, ami miatt aztán kellett magyarázkodni, vagy szégyenkezni. Volt VHS korszak, VHS lejátszók, Videotékák, mozik, strand, fesztiválok, és persze némi társasági élet, amely elsősorban a személyes találkozók hoztak létre. Azóta egy csomó minden átalakult, vagy megszűnt. A mai felnőtt korosztály viszont egy valamire biztosan emlékezhet: milyen volt egy olyan társadalom, ahol a telefonálás csak vezetékes telefonon volt lehetséges, hiszen nem voltak még mobiltelefonok.

Én pont azok közé tartozom, akik abban a generációban nőttek fel, amikor még csak elkezdődött a mobiltelefonok gyártása. Emlékszem, hogy a közvetlen környezetemben csak a felnőtt és dolgozó embereknek volt ilyen készülékek, s mindegyik szinte akkora volt mint egy tégla. Nem sok funkciójuk volt, s tényleg szinte csak alap dolgokat tudtak. Aztán szépen lassan beszivárogtak a mindennapokba, hiszen ahogyan elkezdődött a sorozatgyártásuk ellepték a piacot. Megjelentek a mobiltelefonszolgáltatók, utána pedig megjelentek az egyre kisebb, s már sokkal igényesebben kinéző példányok. A feltöltőkártyás és az előfizetés opció pedig lehetővé tette, hogy szinte akárki hozzájuthasson ezekhez a készülékekhez.
Azóta hatalmas alakuláson ment át ez a szegmens, hiszen tulajdonképpen jelenleg az érintőképernyős változatok uralják a piacot, amely sokszor akár egy miniatűr számítógépnek is megfelelhet. Mindezek mellett persze fontos megjegyezni, hogy az emberek ennek köszönhetőek függővé váltak. Hiszen mindent meg kell osztaniuk a közösségi portálokon, valamint mindent le kell filmezni, és mindenhol ott kell lennie a készülékünknek. Én inkább zenefüggő vagyok, tehát a telefonom 80%-át a zenehallgatás teszi ki. Nagyon sok hasonló bejegyzést olvastam a mobiltelefonok evolúciójával kapcsolatban. Érdekes volt mindenképp, hogy mi történt az elmúlt 18 évben. Én is kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírásához, de inkább saját szemszögből, és saját tapasztalattal a készülékeimen keresztül. 
Continue reading

Kezdődik a visszaszámlálás!

Év eleje régen volt, s egyre inkább kezdtem elfáradni, mivel a rutin gépezete kicsit berántott a munkahelyen. Ehhez nagyban hozzátett a kiszámíthatatlan időjárás, de annak nagyon örültem, hogy időközben megérkezett a tavasz, amely magával hozta természetesen a megfázást is. Szerencsére az utóbbi kettőnél megúsztam szimplán torokfájással, s rekedtséggel, így a láz, s az orrfújás elmaradt.
Ennek ellenére nagyon szerettem volna menni a szabadba, s mozogni nem keveset, de sajnos kimerült kutyasétáltatásban, illetve kerékpározásban, lévén sajnos az időjárás mindig akkor mondott csődöt, amikor épp lehetőségem lett volna rá, vagy éppen dolgozni kellett volna. Ezért eléggé örültem annak, hogy a munkahelyemen kiderült, hogy a hónap végén megyek egy hosszabb szabadságra. Annyira azonban nem örültem, hiszen fizetés előtt lesz, így maximum egy mozizás fér majd bele a keretbe. Ámbár abból a szempontból viszont szerencsés leszek, hogy több, mint egy hét lesz majd anélkül, hogy a munkahelyi büfé ízes felhozatalát kihagyva jelentőset tudjak majd spórolni a be nem tervezett finomságokon. S természetesen nem elfelejthető az sem, hogy a lassan egy hónapos Huawei P9 Lite (2017)-et még jobban tudjam majd tesztelni, amihez elég szépen hozzászokott a személyiségem. 

Természetesen a kamera az, amitől nagyon el voltam ájulva, s persze azóta is igyekeztem szinte mindent lefotózni, amit csak tudtam. A helyi élővíz csatornát többször bejártam, valamint a távoli gáton is megfordultam. Nem utolsó sorban a zöld részeket bejárva a városban. Egy kis mozgás egyébként sem árt, s zenehallgatás mellett pedig élvezet minden egyes perce. 

Természetesen jelen helyzetben nem nagyon tudtam messzebb jutni, így aztán egyelőre maradt a városom sajátosságai. Egy idő után viszont igyekeztem tovább próbálgatni a kamera képességeit, s így rovarokat is próbáltam lencsevégre kapni. Ebből egy valami azonban lényeges volt számomra: a bogarak nem állnak meg pózolni. 

Mindezek mellett elég jól sikerült kiismernem a készüléket, amivel kapcsolatban azt gondolom ismét nem hoztam rossz döntést. Persze bízom benne, hogy ez is kibír majd két évet legalább, s nem is nagyon fog probléma lenni. Mindenképpen pozitívum, hogy akár három (!) napot is kibír az én használatom mellett, ami zenehallgatást, némi beszélgetést, nagyjából egy órányi internetezést takar. S szerencsére szinte semmit nem fogyaszt a telefon, ha készenléti állapotban van. Ez mindenképpen öröm volt számomra, hiszen az előző telefonom töltő része is azért ment szét, mert mindennap kellett töltenem. 

Ahogyan pedig elkezdődik a szabadságom – amire elég jó időt jósolnak – elkezdődhet a szórakozás. Tervek közt szerepel mindenképpen egy mozizás, valamint napi szinten legalább 2-3 óra aktív bicajozás akár másik városba való áttekerés. Nevezetességek, zöld rész meglátogatása, amennyire bírni fogom, ha éppen nem olvadok szét majd a szinte nyári melegben. S persze egy nagy adag csavargással megfűszerezett pihenés. 

Generációváltás

Azt hiszem ha a szórakozást műszaki cikk biztosítja, akkor elmondható, hogy a világ olyan gyors ütemben változik, hogy ha valaki megvásárol egy új készüléket, az már szinte elavult rövid időn belül olyan gyorsan történnek a fejlesztések. Legyen szó akár kommunikációról, számítástechnikáról, vagy akár a szórakoztató technikáról.
Majdnem két évvel ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe egy bejegyzést, melynek alaptémája az volt, hogy ugyan megfogadtam, hogy nem cserélem rekord gyorsasággal a telefonjaimat (ami évenkénti egy készüléket jelentett), de végül elcsábultam egy Huawei P8 Lite által.
A csábulás oka leginkább az volt, hogy korábban megszállottan ragaszkodtam a Sony termékeihez, de mivel szinte egyik készüléke se remekelt fényképezés terén, még a 100 ezres telefonjaik sem, továbbá pofátlan módon minimális ideig volt szoftvertámogatás a készülékekre (cél a folyamatos csere az újabb szoftver miatt, ugyebár).

Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a több százezres telefonok sem érik el nagyon a profi fényképezőgépek szintjét, de nekem az már bőven elég volt, hogy a számítógépen történő nézegetés közben sem tűnnek fel az elmosódó részletek, valamint bármilyen fényképet tudok végre háttérképnek használni a számítógépen. Így nekem ez bőven elég volt.
Szerencsém volt, hiszen másfél év alatt a készüléknek nem volt baja, habár egy-két jellemző hiba előjött, mint például a telefonálás közbeni háttérzajok, vagy a sötétben történő silány képminőségek fényképezés terén. Persze idővel szoftveresen támogatottságának köszönhetően rengeteg hiba javítva lett, s én meg is voltam vele. Azonban egy ideje felütötte egy probléma a fejét: az USB kábel – minden bizonnyal a mindennapos használat miatt – tulajdonképpen már kiesett a készülékből. Sokat gondolkoztam mit tegyek, de az ezen a héten történő 12%-os leértékeléseknek köszönhetően végül megszületett a döntés: a tesztek alapján egyébként is célként lebegett előttem a Huawei P9 Lite 2017, de a júliusi vásárlást előre hoztam.

A 86 ezres készülék 74 ezerért volt kapható, s a jobb üzemidő, valamint erősebb hardver, s jobb fényképezőgép valamint az időközben megérkezett tok, és fólia rávett, hogy a MediaMarkt oldalán megrendeljem a készüléket.
Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy majd előfizetésre váltok, s a fennmaradó összeget majd másra költöm, de a Telekom pofátlansága miatt elálltam ettől, hiszen hiába van összegző oldalán felsorolva a feltételek, ha az online rendelésnél a készülékek oldalán nincs feltüntetve, hogy előleg befizetés kötelezettség van, ha nincs már meglévő előfizetés. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kikalkulált 25 ezret megtoldva megveszem egész áron, s nincs előfizetési kötelezettségem. Egyébiránt jól jártam, hiszen még a készülék kézhezvétele előtt fellőttem aukciós oldalakra a korábbi telefont, így nagyjából egy napig volt aktív a hirdetésem. Miután kifizettem a 74 ezer forintot az új készülékért két órán belül ebből az összegből visszafolyt 26 ezer forint, így a tényleges kiadásom az újra 48 741 forint volt 86 470 forint helyett. Azaz a 12%-os árengedménynek, illetve a korábbi telefonom eladásának köszönhetően gyakorlatilag több, mint fél áron jutottam hozzá az új készülékhez. Rendesen megnyomkodtam, s azt kell mondanom, hogy bízom benne ez is időtálló lesz legalább másfél, de inkább két évig.

Egyelőre mindent rendben találtam a készülékkel, habár ahány ország, annyi néven jelent meg, de számítógépre való csatlakozásakor megállapítottam, hogy feltehetően a Huawei P9 Lite (2017) az eredeti név:

Tesztek elolvasása után minden bizonnyal jobb üzemidővel, s jobb fényképekkel is számolhatok. Utóbbit már most délután teszteltem, így minden bizonnyal az elkövetkezendő két hónapban fényképek tömkelege lesz látható eme blogon.

A részletekbe belenagyítva azért látható, hogy mobiltelefonhoz képest nagyon jó képek készülnek, főleg ha a fényviszonyok is adottak, de még mindig nem helyettesíti a fényképezőgépet. Viszont a több százezres “zászlós hajók” sem képesek tökéletes képekre, így véleményem szerint bőven elegendő 70-80 ezres árkategóriában mozogni.
Habár tény, hogy a képek készítésekor nem találtam meg a bővebb beállításokat, így elképzelhető, hogy még ezeknél is jobbakat tudnék készíteni.

Egyelőre örülök, hogy a 86 ezer forintos készüléket sikerült végül 48 ezer forintos áron megvennem, így anyagilag kevésbé megterhelő, s ugyan előre hoztam a vásárlást két hónappal, de a nyaramat nem vágtam haza.
Bízom abban, hogy mivel nem sufni gsm boltban vettem, így tartós lesz. Habár mutatós az üveg hátlap, de roppant gusztustalanul érzékeny, így örülök is, hogy már megvolt a hátlap, hiszen így nem karcolódott, s ujjlenyomatokat sem gyűjtötte. Egyedül az üvegfólia felrakását sikerült elrontanom, így abból rendelnem kellett újat.

Úton!

Biztos alapra kell építkezni. Szokták ugyebár mondani. Ez anyagiakra is vonatkozik, mert nálam lassan már egy éve minden hónapban van legalább valami váratlan kiadás, aminek köszönhetően az adott terveimet mindenképpen csúsztatom tovább. Így van a telefonvásárlással is, annak ellenére, hogy a jelenlegi Huawei P8 Lite-tal meg vagyok elégedve. Azonban elég “kellemesen” mozog az USB kábel a telefonba helyezve, így elég egy minimális mozdulat, s már esik is ki belőle. Köszönhetően ez a mindennapos töltésnek elsősorban.
Így döntöttem, hogy újabb készüléket vásárok ugyanebben a márkából, de jobb hardverrel. Ezért a nevében 2017 toldalékot viselő Huawei P9 Lite lett a befutó. Természetesen mindent elolvastam róla, s így aztán kivédve az üveg hátlapot, és minimális kijelzővédőt fizetéskor azonnal a rendelésre kattintottam:

Mivel Magyarországon eléggé új a készülék, így tartozékok nem igazán vannak rá, továbbá ahogyan elkezdik őket forgalmazni minden bizonnyal elég “szép” árcímkével látják majd el őket. Arról nem is beszélve, hogy a készülék többféle névvel jelent meg (P8 Lite 2017, P9 Lite 2017, Nova Lite, Honor 8 Lite), így minden bizonnyal jó párszor belefuthat az ember majd vásárlási katasztrófába. Főleg, ha alapul vesszük, hogy idehaza egyes szolgáltatók és viszont eladók is külön kezelik az egyébként több névvel érkezett, de ugyanazt a készüléket rejtő telefont.
A teljesítési idő június, addig bízom benne, hogy a jelenlegi készülékemnek nem lesz semmi baja, továbbá a kiszemeltnek az ára is lejjebb megy, valamint rejtett hibái is előjönnek (ha van).

Huawei P9 Lite (2017) – Egy barátság kezdete?

Aki régebb óta olvassa ezen az oldalon a bejegyzéseket az tudja, hogy mennyire márkahű vagyok. Még tinédzserkoromban kezdődött, amikor a sokadik telefonom után egy SonyEricsson zenetelefonom lett, amit annyira imádtam, hogy szinte fájt megválni tőle, amikor már nem működött a töltője rendesen. Az csak hab volt a tortán, hogy nem hagyományos csatlakozású volt a fejhallgató, így egy Sony füles nagyjából 8 ezer forintba került. Mindez 2008-2009 környékén.
Végül egy SonyEricsson Spiro lett belőle, ami iszonyatosan gyenge készüléknek találtam. Így lett végül egy Sony W8, amit egy évre rá követett egy Sony Xperia U, amit majdnem egy évre rá követett egy Xperia L, amely az első olyan telefonom volt, amit az ára miatt “sufni gsm” bolttól vettem, s még abban az évben megadta magát. Ugyanolyan nem kell felkiáltás megvolt az első százezres értékű telefonom az Xperia SP képében, mely az utolsó Sony márkás készülékem volt.

Majd egy évre rá szembefutottam a Huawei P8 Lite-tal, melynek tesztjétől, s technikai leírásától is már a mennyekben jártam szinte. Ugyan fényképezője nem volt a legtökéletesebb, de még így is köröket vert rá a drágább ellenfeleire. Így lassan két éve nyúzom eme csodát, habár esti, s rossz fényviszonyok közti fényképei nem a legjobbak, de még így is hibahatáron belül mozognak. Sajnos két év elegendő volt, hogy kiessen immáron a frissítési körből, ami a legkisebb bajom vele. De sajnálatos módon a szinte napi töltés igénybe vette a készüléket, s immáron az USB kábel lötyög benne, így egyre inkább tartok tőle, hogy egyszer csak megadja magát. Végül úgy döntöttem, hogy az idén megjelent 2017-es évszámmal ellátott Huawei P9 Lite lesz a befutó, amelynek vételét minden bizonnyal nyárra időzítem:

Jelenleg 80 ezres határon mozgó készülék minden bizonnyal lejjebb megy majd mire eljutok odáig, hogy megvásároljam. Kicsit gyorsabb, kicsit jobb a kameraszoftvere, mint a jelenlegié. Igaz, a váltást még nem indokolná, de sajnos a lötyögő kábel már késztet erre.
Az, hogy mennyire minőségi a jelenlegi telefonom nem is bizonyítja más, mint hogy egyelőre nem óhajtom eladni az új készülék vásárlása miatt.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

HUA_P8_lite_white_group_04-41db98f6ed35af9eLegalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

IMG_20150710_142046 IMG_20150710_142136 IMG_20150710_142232

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a “megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.

Helló, Xperia L!

Az előző év eléggé zsúfolt volt számomra, így november tájékán már fogtam a fejem. Sajnos olyan munkahelyem van, ahol a karácsony, újév kiemelt ünnep, így nem kerülhettem el ezt most sem. A remény azonban éltetett, hogy januárban végre lehet normálisan kipihenhetem magam, ugyanis magaménak tudhatok bő egy hetes szabadságot.
Teljes mértékben ki akartam kapcsolódni, így elég sok tervem volt ezekre a napokra. Bár sajnálatos módon már az első napom rosszul kezdett, ugyanis a bankautomata elnyelte a bankkártyámat, annak ellenére, hogy a pin kódom tökéletes volt. A “legszebb” az egészben az volt, hogy mindez szombat délután történt, így esélyem sem volt, hogy rögtön bemehessek a helyi bankfiókba, s elrendezhessem ezt az ügyet. Szerencsére volt nálam készpénz, de bele se merek gondolni, hogy vajon mi lenne olyankor, amikor sürgősen pénzre lenne szüksége az embernek, de nem tud hozzáférni a saját számlájához. Két évvel ezelőtt tény és való, hogy valóban elfelejtettem a pin kódomat, de akkor sem voltam túlságosan boldog, mert hétvége előtt történt. Akkor is már téma volt itthon, hogy ha már az embernek muszáj bankszámlát vezetni, akkor a kedves bankok vajon miért csak hétköznap vannak nyitva. Véleményem szerint ugyanolyan fontos, mint egy közért, vagy egy gyógyszertár. Ezért is állok értetlenül a dolog előtt, s adok hálát, hogy olyan munkahelyem van, amellett azért be tudok menni, s el tudom intézni a dolgaimat. Azért bízom benne, hogy normális kártyát kapok, s nem valami American Express-t, mint amit múltkor próbáltak rám sózni.

Hétfőn szépen fogtam magam, s szépen bepattyogtam a bankba, ahol szerencsére elég hamar sikerült elrendezni amit szerettem volna. Így végül kedden itthon lehettem egész nap, s várhattam az új mobil készüléket.
Igazából nem akartam újat venni, de már előző hónap végén eléggé vásárláson járt az eszem. Négy évig hűséges társam volt a néptelefonnak kikiáltott zenetelefon, kódnevén Sony Ericsson W300i. Iszonyatosan imádtam, de egyetlen egy hibája volt, hogy sajnos eltört a fülhallgató vezetéke, s sajnos ez a készülék nem hagyományos csatlakozóval rendelkezett. Amikor végre lett munkám akkor úgy döntöttem, hogy nem fizetek majd tízezer forintot a csatlakozó mássága miatt, helyette inkább megtoldottam, s egy újabb zenemobilt vettem, mely a Spiro, azaz W100-as szériaszámot kapta. A készülékkel egyetlen egy nagy problémám volt, hogy egy szösztől is megkarcolódott a kijelzője. Így egy év múlva ismét vásárlásra adtam a fejem, s akkor döntöttem el, hogy karcálló kijelzőset szeretnék venni. Szintén a Sony kínálatából választottam a walkman-esített X8-at, azaz W8 kódnéven futó készüléket. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon jó vétel volt, még örültem is neki. Azonban a családban felmerült, hogy kellene egy olyan készülék, mint az enyém, mert rengeteg jó tulajdonságokkal rendelkezik. Ekkor úgy döntöttem, hogy az enyémet tovább ajándékozom, hisz egy újabb készülék tulajdonságait teljesen csak én tudnám kihasználni teljes mértékben. Ekkor jó vételnek tűnt, azonban az elmúlt fél év alatt felmerült pár hiba, s mivel már hivatalos frissítés nem lesz hozzá, s garancia is lejárt róla, ezért végül úgy döntöttem, hogy egy újabb készülékbe ruházok be. Elég nehéz döntés volt, mert sokat nem akartam rá áldozni, de viszont nem szerettem volna, ha rosszabb, vagy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint amit cserélnék, s esetleg még aranyáron megvennem. Így végül egy kártyafüggetlen Xperia L-re esett a választásom.

Mivel az előző készüléket kívülről-belülről megismertem, így az újabb már nagyobb újdonságokat nem tartalmazott. Mindenesetre fél óra alatt kiismertem a készüléket. Ami viszont hatalmas nagy pozitívum volt az pedig az, hogy a zenelejátszó alkalmazás valami iszonyatosan jóra sikerült, élvezet volt hallgatni mikor ismét pattyognom kellett másnap a városba.
Az időjárás érdekes volt, de még sajnos még mindig nincs igazi tél. Szinte még fagypont sincsen, azonban nagyon reménykedek abban, hogy nem fogunk majd hógolyózni majd áprilisban. Ennek ellenére a szeszélyes időjárásból, s a hétköznapi szürkeségből fakadóan szembe kellett néznem azzal, hogy sok mindenki elfoglalt, így várnom kell alkalmas időpontra, vagy pedig a hétvégére, hogy egy személyes találkozót össze tudjak hozni az ismerősökkel. Sajnos ez van, dolgozó felnőttekről van szó, így kénytelen voltam itthoni elfoglaltságokat találni, ami egyébiránt pár napig tökéletesen ment.

Már decemberben nekiültem a Metro: Last Light-hoz, amiről egyébként azt gondoltam, hogy elég hosszú lesz, s még ez a hét is kevés lesz a kijátszására, de meglepő módon már kedd délután kész lettem vele. Ugyan újabb végigjátszás számomra teljesen esélytelen, így végül úgy döntöttem valami régebbi kedvenc elé fogok leülni.
Sajnálatos módon régen iszonyatosan sok sorozatot követtem. Az általam követett szériák száma drasztikusan lecsökkent melynek leginkább két oka van: vagy az adott széria végül befejeződött, vagy pedig minőségileg a béka rottyantója alá ment. Így nem csak pártól kellett elköszönöm az évek alatt, hanem lassan már csak olyan sorozatot nézek, amit csak azért követek, mert nem lenne mást nézem. Ebből fakadóan vettem vissza a nézendők listájára például a The Big Bang Theory-t, habár az valóban hozza az elvárt minőséget. Mivel régen nagyon szerettem, s igazából “kikopott” a nézendők közül, így visszakerült ismét a South Park, melynek már sikeresen letudtam a harmadik évadát is.

Természetesen gondoltam a régi kedvenc filmekre is, így jó párat elővettem ismét. Az örök, gyermekkori kedvencem a Jurassic Park is terítékre került. Ugyan nem rendelkezem 5.1-es hangrendszerrel, de nem is vágyam rá. Helyette azonban van egy 2.1-es hangfalszett hozzákötve a tévéhez, így is tökéletes az élmény. A dinoszauruszok hangjai, léptei szinte rezegtették a falakat, ahogyan a mélynyomóból előjöttek. Azt persze nem tudom, hogy a szomszédok ehhez mit szóltak, de én élveztem.
A maradék napokra továbbra hasonlókat tervezem, de azért remélem, hogy azért az igazi tél is beköszönt, s akkor végre valóban élvezetes lesz fordulni egyet a környéken.

Előre hozott karácsony

Egy ideje jómagam különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a karácsonynak. Ennek legnagyobb oka az, hogy gyermekként megvolt az ajándékozás öröme, s olyan közösségben éltem, amely kiemelt figyelmet adott ennek az ünnepnek. Ez nem volt más, mint az általános iskola. Bevallom őszintén azért szoktam gondolni azokra az évekre. Elmondható, hogy sok nehézség ellenére boldog szakasza volt az életemnek, mert megvolt bennem a gyermeki ártatlanság,  s emellett azért élhetőbb voltak a dolgok, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megváltozott a világ, amely olyan felgyorsult tempót diktál, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a változások után.
Jelentősen eltértem a mondandóm lényegétől. Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz az igazság az, hogy felnőttként már nem úgy gondolok a karácsonyra, mint korábban. Középiskolai évek alatt félig kivesztek belőlem azok az élmények, melyek a karácsonyhoz köthetőek, s leginkább azért vártam a december végét, mert akkor bizonyos volt, hogy akár két hétig nem kell iskolába mennem. Függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttem el ténylegesen munkanélküliként, de az iskola befejezése óta minden decemberben volt munkám, így anyagiak nem jelentettek különösebb akadályt. Ebből fakadóan pedig nem vártam el, hogy ajándékot kapjak, hanem amit szerettem volna azt megvettem magamnak, ha megengedhettem azt. Az viszont tény, hogy a karácsony hangulatát mindig is szerettem, s ez idén sincs másképp.

Nem tudom létezik-e olyan munkahely, amit nem befolyásol a közeledő karácsony. Én természetesen olyan helyen dolgozom, ahol elég befolyásoló tényezőt jelentenek az ünnepek, így ebből fakadóan sokkal több dolgom van, s sokkal többet kell dolgoznom, s a pihenőidőm pedig minimális. Már jó előre kinéztem magamnak, hogy mit is szeretnék megvenni magamnak. Úgy döntöttem várok fizetésig, de végül a munkahelyi stressz, fáradtság, kevés szabadidő egyvelege olyan hatással volt rám, hogy végül még fizetés előtt megleptem magam, hogy ez elég pozitív energiát adjon nekem ahhoz, hogy a decemberi hónapot túl tudjam vészelni.
Mivel szabadidőm jelentősen lecsökkent, így azt a pár órát inkább négy fal közt töltöttem. Az okát nem tudom, de ismét visszatért a játék kedvem, s ismét órákat ültem a tévé előtt a kedvencemet játszva. Nem kell mondanom, hogy örök favorit Tomb Raider sokadjára lett végigjátszva, de emellett korábbi kedvencek is előkerültek. És ugye a legtöbb konzolport, így a korábban vásárolt gamepad nem mindegyikkel volt hajlandó működni, illetve a billentyű-egér kombináció sem volt nyerő páros amennyiben tévére átváltva akartam játszani. Mert ugyebár miért is ne helyezzem magam kényelembe, ha megtehetem. Rengeteg dicsérő hozzászólás után végül ez a bejegyzés után döntöttem el, hogy én is beruházok egy Xbox 360-as kontrollerre, amit PC-hez is tudok használni. Mondjuk én a vezetékes változatot választottam, mivel az árát sokallottam, s nem terveztem ismét költeni a PC-re.
Bevallom őszintén sokat gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e. Hisz féltem attól, hogy esetleg ugyanazok a játékok működnének vele, mint a régivel, s nem szerettem volna felesleges pénzeket kiadni azért, hogy egy tudásban ugyanolyan kontroller birtokosa legyek. Habár tény, hogy hajtott nagyon a kíváncsiság, mert akadt pár játék, melynek játékélményére rányomta negatív bélyegét az irányítás. Végül szülői ösztönzésre engedtem a csábításnak, s november utolsó vasárnapján nyakamba kaptam a várost, s megvettem magamnak.
Nem kell mondanom, hogy iszonyú sebességgel száguldoztam haza, hogy kipróbáljam valóban igazak-e a tesztek, amiket írnak róla. Őszintén? A vásárlást nem bántam meg, sőt! A korábbi gamepad-emet bizonyos játékok nem ismerték fel, illetve nem nagyon volt irányítható. Példának okáért egy Star Wars: The Force Unleashed II és egy Prince Of Persia: The Forgotten Sands botrányosan rosszul volt irányítható. A kamera kezelésről már említést se tegyek. Mindezek mellett egyik nagy kedvencem a Silent Hill Homecoming se volt hajlandó működni vele. Azonban a fenti két cím tökéletesen elindult, s még a kamera kezelésről sem ejthettem egy rossz szót sem. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy a Silent Hill Homecoming is felismerte a kicsikét, amelyet rendkívül sokat szidtam amiatt, hogy nem volt hajlandó megjegyezni a billentyűzet kiosztásomat, így minden egyes alkalommal újra kellett konfigurálnom azt. És ez még elmondható jó pár játékról is. Az igazi meglepetés a Crysis 2 volt, hisz még azt is simán tudtam kezelni ezzel a kontrollerrel. Tavaly első kipróbálás után pont az irányítás miatt vérzett el a Need For Speed: The Run, most pedig ennek a drágaságnak köszönhetően vittem végig. Egyetlen negatívum az I Am Alive volt, mely nem volt hajlandó érdemben megmozdulni. Habár sokan panaszkodnak rá, hogy a kiadó a játéknak ezt a részét (is) elrontotta. Bár a legutolsó frissítés ezt a problémát úgy látszik orvosolta.

Másik nagy ötletem egy új telefon vásárlása volt. Tavalyi készülékvásárlás dömping sajnos elrontott döntések sorozata volt. Első telefon a Sony Ericsson Spiro volt, melyről kiderült, hogy minden, csak épp nem telefon. Nem terveztem volna újabb készüléket venni, ha éppenséggel nem fagyott volna le, vagy épp nem karcolódott volna meg a kijelzője akár egy szösztől. Ez azért is volt roppant idegesítő, mert én vigyázok az ilyen készülékekre. Négy év alatt egyetlen egy karc sem volt az előző telefonomon.
Október környékén pedig beújítottam egy W8-as készüléket szintén a Sony Ericsson palettájából. Megvolt életem első okos telefonja, s minden téren megvoltam vele elégedve. Egészen odáig, míg rá nem jöttem, hogy a belső memória véges, s a hardvere elavult, így az utolsó frissítés az android 2.1, melynek köszönhetően hiába vásároltam később 4 gigás memóriakártyát, azt csak zeneszámok, képek tárolására tudom használni mindazok mellett, hogy a készülékben rejlő fényképező sem volt túl acélos.  Ennek ellenére szerettem ezt a készüléket. Mivel a családban is felmerült az igény egy ilyen telefonra, így végül úgy döntöttem a megkímélt állapotban lévő sajátomat tovább adom, s egy újba ruházok be, amit hosszú időre tervezek.

Így esett a választásom egy Sony Xperia U készülékre természetesen szigorúan fekete színben. Ennek beszerzése is megért egy misét. Első körben online rendeltem meg. Jó ötletnek tűnt, hisz innét rendeltem tavalyi készülékemet is, továbbá itt volt a legolcsóbb, hisz mindenhol bőven 50-60 ezer feletti árban volt ez a készülék, s bevallom őszintén én nem volt hajlandó ennyit adni érte még akkor sem, ha ki tudtam volna spórolni az árát.
Péntek délután leadtam a rendelést, s akivel beszéltem azt ígérte másnap itt lesz a készülék. Nem kell mondanom, hogy a készülék nem érkezett meg, én pedig hiába telefonálgattam,emaileztem… Se kép, se hang. Végül a dühtől nem látva felkerekedtem, s a nyakamba kaptam a várost. Alternatív tervem volt, ha ez a készülék elfogyna, vagy nem tudnám megvenni, akkor melyik változatot választom, de szerencsémre ahol kinéztem ott áremelés volt, így ebből a szempontból pofára estem ott is. Aztán másfele vettem az irányt, ahol szerencsére belefutottam ebbe a készülékbe. A szerencsémet még növelte az is, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt üzembe helyezve, s tökéletesen állapotban van, de árengedménnyel elvihettem, hisz kiállított darab volt, habár az óvatlan kezektől egy üvegvitrin védte. Mindezek mellett pedig egy éves garanciával is rendelkezik, így duplán jól jártam. A készülékkel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az 5 megapixeles kamerája pedig nekem maga a mennyország.

Ennyi nekem egyelőre bőven elég volt, hogy erős löketett adjanak a decemberi hónaphoz. Mindenesetre bízom benne, hogy hamar átvészelem ezt az hónapot, s a jövő év valamivel sikeresebb lehet a mostaninál. Mindenesetre a téli időszak alatt többnyire itthon fogok punnyadni, habár tervezem, hogy amint kijön a jó idő ismét elkezdek tervezgetni különböző szabadtéri programokat, bár még az utazási cél nem fogalmazódott meg bennem.

Hétköznapi forgatag…

Több, mint egy hónapja ismét visszakerültem a munkaerő piacra, aminek nagyon örültem. Hisz egyik részről ismételten pénzt kereshetek, másfelől pedig végre hasznosabb(an) is el tudom tölteni az időmet, mint itthon ülve kutatva az aktuális álláshirdetések között.
Szerencsémre a harmadik munkahelyemmel is szerencsével jártam – akármennyire is szidják többen a multikat, mint munkahely, mint vásárlói szemszögből -, ugyanis a kollégák több, mint 80%-a teljesen normális, s egyikkel sem volt eddig konfliktusom. Továbbá a csoportommal teljes mértékben elvagyok, s mindenki maximálisan igyekszik segíteni nekem abban, amit nem tudok. Így nem úgy jártam, mint az első igazi munkahelyemnél tavaly év végén,  ahová jóformán már csak azért jártam, hogy próbaidő végén megkapjam a fizetésem, s búcsút intsek nekik. Sajnos eléggé lehangoló összeget kaptam, amiből hellyel-közzel minimális gépfejlesztést hajtottam végre, melynek eredményeként a közeljövőben ismételten kénytelen vagyok számítógép fejlesztésbe fogni. Azonban hosszabb időre terveznék váltani, így alkatrészenként igencsak borsos árat kell majd fizetnem a fizetésemhez mérten.

A munkarend tűrhető, s a munkahelyre való eljutást is igazán szerettem, ugyanis a napi bejárást bicajjal oldottam meg. Azonban a két hete bekövetkezett időjárás változásnak köszönhetően sajnos szeptember végén úgy döntöttem, hogy búcsút intek, ugyanis úgy érzem az egészségem sokkal fontosabb, mint az, hogy kényelmesebben érjek el a munkahelyemre. Így az októberi fizetésemből kénytelen voltam megvásárolni a havi bérletemet, amelynek árát ugyan költségtérítés címén visszakapom minden hónapban, csak ugye a leadási határidők miatt jövő hónapban ebből (még) nem lesz semmi. Ennek ellenére viszont merészebb voltam, s utat engedtem a vágyaimnak, így megvásároltam az új telefonomat, amely a Sony Ericsson W8 walkman mobil lenne kék színben az alábbi képen:

A készülék egyébként Android-os okostelefon, melynek köszönhetően már az első használatkor komoly költségek merültek fel adatforgalom terén. Ugyanis a készülék “kattintásra” frissítette a szoftverét, melynek eredményeként feltöltőkártyás egyenlegem jóformán nulla forintra redukálódott, hisz mivel kártyafüggetlen készülék, így nem voltam tisztában azzal, hogy okostelefonhoz internet csomag is kéne. Ugyan kisebb anyagi kár révén, de megtanultam a leckét, s még aznap kapcsolatba léptem a mobilszolgáltatómmal, ahol barátságos összegért kaptam netcsomagot, amelynek köszönhetően a hatalmas adatforgalmi költségeket elkerülhetem. Habár annyi igaz, hogy a telefont elsősorban nem internetezésre vettem… De ettől függetlenül már most látványosan megérte az árát, s ennyit áldozni rá, hisz közelébe sem ér az előző telefonomnak, amit eléggé olcsón sikerült megszerezném, s még így is azt mondom, hogy nem érte meg az árát.

Jövő hónapban pedig elkezdődik ismételten a gépfejlesztés. S mivel most biztosabbnak látszik a munkahelyem, így nagyobb lélegzetvételű fejlesztésbe merek belevágni, hisz tudom, hogy következő hónapban is “x” összeg ütheti a markomat. Sajnálatos módon a bérlet költsége ismételten engem terhel, így egyelőre egy új videokártya lesz a cél, s bizony minőségre kell most törekedni, így kénytelen leszek a harmincezres költségű kategóriából választani annak érdekében, ha nem szeretnék fél éven belül ismételten VGA cserét eszközölni.
Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal decemberben is kapok egy teljes havi fizetést, ugyanis november végén jár le a próbaidőm. Bár eléggé sokan pozitívan nyilatkoznak rólam, s látják mennyire szeretném megtartani a munkámat, így talán sikerül is. Viszont rajtam kívül még volt próbaidős, aki sajnálatos módon a jövő hétig marad még, ugyanis szinte közös döntés volt, hogy próbaidő után nem marad. Ami részemről több szemszögből rossz, hisz hozzá mérten tudtam nagyjából relatívan gondolkozni hisz, ha őt véglegesítik, akkor minden bizonnyal engem is. Munkaviszonyának megszűnésével azonnal több probléma is felüti fejét. Elsősorban ismét marad a magányos buszozás, ami önmagában még nem is baj, hisz az újabb mobilkészülékem is zenelejátszó egyben. Az már problémásabb, hogy sajnos a hagyományos nappali műszakjaimnál gyakorlatilag háromnegyed órát kell várnom a buszra, s hazafelé sem tíz perc lesz az út, s minden másfajta megoldás sajnos kiesett. S bizony előfordul olyan is, hogy itthon bő három órával előbb kell elindulnom, ha műszak kezdésre oda akarok érni a menetrend miatt. Mit ne mondjak, fantasztikus. Továbbá az ő távázásának köszönhetően a maradék csoporttagokra több teher, munka vár, így nekem még többet kell teljesítenem, s teljesítmény alapján értékelnek elsősorban. Emellett pedig még azt sem szabad elfelejteni, hogy új kolléga biztosan lesz, s bizony, ha az magasan felettem teljesít akkor minden bizonnyal nekem meszeltek.

Ebből a szempontból tervezem a gépfejlesztést, hisz első körben egy új videokártya beszerzése a cél, ami elsődleges, mert jó pár Full HD film igencsak megfekszik a mostani kártyánál, továbbá játékok terén is kéne fejlődni, főleg akkor, ha az ember már LCD tévén is játszhat, s bizony egy HD felbontás sem ártana, ami a jelenlegi VGA kártyánál kizárt.
Függetlenül attól, hogy milyen vég vár rám próbaidő végéhez közeledtével decemberben minden bizonnyal egy Blu-Ray író megvétele lesz a cél, hisz az árak eléggé estek, s lesz annyi elegendő anyagi jövedelmem, aminek köszönhetően megtudom vásárolni majd azt. Emellett természetesen szerencsére minden területen rendben vagyok, így panaszra nem igen lehet okom. Egyelőre, ami elsődleges cél, hogy jelenlegi állásomat megtartsam.