Dentorel bejegyzései

A következő lépcsőfok

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

Épp minap beszéltem egyik ismerősömmel, aki megerősített abban, hogy ismét egy olyan évben lesz részem, amelyben nagyon sok dolog történt velem. Eddig természetesen voltak negatív, és pozitív dolgok egyaránt.
Az mindenképpen pozitívnak könyvelem el, hogy másik területre kerültem a munkahelyemen belül, így a munkavégzés helye is megváltozott. Ez magával hozta természetesen azt is, hogy megszabadultam olyan emberektől, akikkel nem szerettem dolgozni, vagy pedig olyan habitussal rendelkeztek, amelynél szinte elkerülhetetlen volt a konfliktus, amelyben volt nem is egyszer részem. S mivel olyan ember vagyok, aki törekszik, hogy ne legyenek körülötte problémák, így kissé nehezen viseltem azt, amikor nem tudtam megoldani, mert a másik féllel nem lehetett egyszerűen értelmesen beszélni. Az új hely magával hozta azt, hogy felütötte a fejét az a probléma, hogy konkrétan egy teljesen új csapat lett összeállítva, s ilyenkor természetesen az ember próbál odafigyelni, hogy kinek mit mond, és kivel hogy viselkedik. A lépéstávolság most sem hozta meg az eredményét, ugyanis itt is felütötte az a fejét, amely szinte minden munkahelyen megvan. Ez pedig nem más, mint a másiknak a háta mögötti kibeszélés. Ez pedig magával hozta a konfliktusokat, és a konfliktusokból eredő besértődéseket. És feltárta természetesen azok személyiségét is, akik előszeretettel szeretik kerülni a munkát. Ebből pedig egyenesen következett az, hogy emberek felmondtak. Volt, aki gerincesen tette, de volt, aki egyszerűen másnap nem jött be dolgozni, majd pedig mindenhonnan törölte magát, és tiltott minden kollégáját mindenféle platformon, hogy ne legyen elérhető. Bár annak ellenére, hogy én is aktív módba tettem az álláskeresést, azért ezt a lépést túlzásnak érzem. 

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az utóbbi időben nem éppen a kipihent állapotomról voltam híres. Ennek ellenére a magánéletemben is megvoltak a változások. Kisebbek, és nagyobbak egyaránt. Az tény, hogy az említésre méltó az ismételt költözés volt. Azonban most egy nagyobb, és élhetőbb lakás lett végül a végcél, és végre bérleti szerződés is emberbarátnak volt mondható, így aztán áldásomat adtam a dologra. Az más kérdés, hogy mennyire volt felemelő érzés, hogy munka után még a költözéssel is szembe kellett néznem. Annak viszont mindenképp örülök, hogy ezen túl vagyok. A maszkviselés, és az oltási igazolvány miatt, valamint a kevés szabadidő miatt továbbra is városon belül mozogtam, így ha sétára vágytam, akkor továbbra is a Margit-sziget volt az egyik végpont, ahol tiszteletemet tettem a halastónál, ahol elkészítettem a sokadik fényképemet a vízirózsákról. 

Sok tervem a nyárra nem nagyon volt. Ámbár nagyon hiányoznak a szórakozási lehetőségek, így aztán nagyjából három héttel ezelőtt én is rászántam magam, hogy regisztráljak az oltásra, mellyel kapcsolatban eddig is szkeptikus voltam. Az én véleményem leginkább az, hogy túl rövid idő volt, hogy védőoltás jöjjön létre, továbbá én egy teljes kivizsgálásra igényt tartanék magammal szemben, hogy ne legyen mellékhatása egy védőoltásnak. Ilyen kivizsgálásra viszont a járvány alatt sok lehetőség nincs egy egészséges embernek. Azonban annak mindenképpen örültem, hogy a tegnapi nappal eltörölték a kötelező maszkviselést, valamint sok helyre elmehet az ember, hogy nem szükséges az igazolvány felmutatása. Így aztán előtérbe helyeztem mindenképpen egy állatkerti látogatást, továbbá még pár helyre szeretnék eljutni városon belül. Az más kérdés, hogy véleményem szerint ennek meglesz a böjtje, és valószínűleg egy újabb hullámra is felkészülhetünk majd ősszel. 

Sorozatok a gyermekkorból I.

Írta: | | Retro, Sorozat
1 Comment

Én azon emberek közé tartozom, akik a nyolcvanas évek vége felé született, és a kilencvenes években élte a gyermekkorát. Ismerősi ajánlásra csatlakoztam egy Facebook csoporthoz, amely tulajdonképpen azoknak jött létre, akik a kilencvenes években voltak gyermekek. Bevallom eléggé nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, hiszen mindennap több bejegyzés is napvilágot lát. Ennek is köszönhető többek között, hogy úgy döntöttem készül egy bejegyzés azokról a szériákról, amelyekért nagyon rajongtam gyermekként, vagy pedig valamilyen szinten meghatározó volt, hiszen emlékek kötnek hozzá. Az más kérdés, hogy felnőtt fejjel ezeknek a többségét már nem tudnám élvezni, és amennyiben elérhetőek lennének java részük, akkor már csak nosztalgia miatt néznem meg őket.
Mindenképpen érdekesen éltem meg ezeket a bejegyzéseket a fent említett közösségi portálon. Az internet térhódításával, és a technika fejlődésével a mai gyermekek teljesen más életet élnek, mint régen. Az, hogy ez mennyire fogja őket alakítani nem tudom, ámbár tény, hogy én is azon emberek közé tartozom, akik szerint rossz hatással lehet egy gyerekre, ha úgy akarják lefoglalni, hogy leültetik a számítógép elé vagy kezébe nyomnak egy telefont. A kilencvenes években ilyen nem volt. Anyagi szempontból nem nélkülöztünk, de nem is voltunk eleresztve, így azon gyerekek közé tartoztam, aki iskola után, vagy nyári szünetben kint biciklizett, játszott, vagy játszottunk más gyerekekkel. Ha ezek nem voltak, akkor pedig otthon voltam, és közösen tévéztünk. Ráadásul középiskolás koromig kizárólag a szabadon fogható csatornák álltak rendelkezésre, azaz a TV2 és az RTL Klub indulásáig maradt a két közszolgálati csatorna, mint szórakozási lehetőség. De nézzük szépen sorban, hogy mik azok, amelyekhez kellemes, vagy érdekes élmények kötnek, s kezdve az első bejegyzést magyar sorozatokkal. 

Tovább →

ALF: 1×01 (Pilot)

Írta: | | Retro, Sorozat
Vélemény?

Az a véleményem, hogy a nyolcvanas, s kilencvenes években nagyon sok olyan széria készült, amely a mai napig sikeres. Mindezek mellett pedig azt gondolom, aki akkor volt fiatal, vagy gyermek, mint én, annak megvannak a kedvencei ezek közül. Vannak olyanok, amelyeket akár manapság is bármikor újranéz az ember, de akadnak olyanok, amelyeknek kifejezetten rosszat tett az évek múlása. Esetleg teljesen feledésbe merült. Nemrégiben beléptem egy csoportba Facebook-on, amelynek központi témája a kilencvenes évek. Mivel akkor nőttem fel, így nagyon sok sorozat, vagy film esetleg másfajta emlékeket osztottak meg, melyekről rég elfelejtkeztem. Ilyen például az ALF sorozat, amelynek bevezető epizódját tegnapi nap magamévá tettem. 

Tovább →

Awake (2021)

Írta: | | Film
Vélemény?

Véleményem szerint mindenki találkozott már legalább egy cikkel, amelynek témája az volt, hogy mi történik az emberrel egészségügyileg, ha éppenséggel nem tudja magát kipihenni, vagy nem tud eleget aludni. Annak idején, amikor volt problémám az alvással akkor nagyon sokat olvastam ezzel a témával kapcsolatban, habár én napokat azért nem voltam fent. Mindenképpen érdekes cikkeket találtam az interneten ezzel kapcsolatban. Filmekkel kapcsolatban elég óvatos vagyok szabadidő függvényében, azonban a Netflix saját gyártásúja felkeltette az érdeklődésemet, melynek alapkoncepciója az, hogy egy esemény kapcsán az emberek többé nem tudnak elaludni. 

Tovább →

Az erdő

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor megkérdezik, hogy mit szeretek csinálni szabadidőmben nagyon sok dolgot szoktam mondani. Az egyik egyértelműen a mozgás. Amíg otthon éltem a biciklizés volt az egyik kedvenc tevékenységem, s ha abban a városban élnék, ahol felnőttem szerintem már rég beruháztam volna egy modernebb kerékpárra. Emellett szerettem sétálni is, és bevallom nagyon kellemes volt egy fárasztó nap után hosszú sétát tenni a város utcáin, ahol hétköznap és vasárnap alig volt ember. Amikor felköltöztem a fővárosba a munka mellett a kimozdulási lehetőségek tárháza volt a másik, ami miatt mindenképpen szerettem volna itt élni. Többször leírtam mit gondolok a fővárosról. Ha a külső kerületeket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy az én tapasztalataim alapján nem túl kerékpárbarát város, így a biciklim otthon maradt, és nem is tervezem felhozni, továbbá újat sem tervezek vásárolni. Ugyanis nem érzem biztonságosnak ebből a szempontból a várost. Így a kerékpározással megtett mozgást totálisan felváltotta a sétálás. Nagyon sok helyre eljutottam városon kívül, és városon belül is. Utóbbinál már konkrétan kedvenc helyeim alakultak ki, s annak kifejezetten örülök, hogy vannak a külső kerületekben erdős részek is.
Vannak, amelyeket azonnal felfedeztem, de akadnak olyanok is, amelyeket csak később sikerült. Mivel többször előfordult, hogy a Margít híd budai hídfőnél szálltam fel a villamosra, így megláttam azt a villamost, amelynek végállomása a Kamaraerdei ifjúsági park. Rákerestem interneten, mert nem szerettem volna úgy járni, mint tavaly a Savoya Parkkal kapcsolatban, amelyről megvoltam győződve, hogy valami kiülős hely lehet. Aztán pedig kiderült, hogy egy bevásárlóközpont. A héten azonban úgy döntöttem megnézem mi a végállomás, és elég érdekes élményben volt részem. Az mindenképpen pozitív volt, hogy nem bevásárlóközpont, és nem is kicsi, habár az ifjúsági park látogathatósága számomra nem volt opció. 

Az ifjúsági park mellett egy kis út vezetett, amin csak félig gyalogoltam, de elég hangulatos volt. Elég érdekesnek hatott, hogy a bal oldalon ott volt az erdő, míg a jobb oldalon a park. Bevallom kíváncsi voltam, hogy hova vezet az út, de mivel másnap várt a munka, így úgy döntöttem, hogy majd máskor gyalogolok rajta végig. Eléggé hangulatos, és érdekes volt. Ezután pedig úgy döntöttem, hogy bemegyek az erdőbe, amely vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ami nem tetszett, hogy elég sűrű volt az erdő, így akadtak olyan ösvények, amelyeken inkább nem mentem végig, mert úgy voltam vele, hogy nem szeretném, ha tele lennék bogarakkal. Mindezek mellett pedig elég sűrűn benőtték a növényzetek, amelynek oka szerintem a látogatottság hiányából is fakad. Azonban tény, hogy csendes volt, és érdekes volt hallgatni kizárólag a madarakat, és ténylegesen nem nagyon találkoztam senkivel sem. Így kikapcsolódásnak, és egy kis fáradt gőz kieresztésnek tökéletes volt. Mindezek mellett olyan hangulatom volt, mintha egyedül lennék a világon. 

Természetesen szokásomhoz híven bőven készítettem fotókat. Nagyon tetszett a táj, és meg kell mondanom eléggé meglepett, hogy jó pár romos épülettel is találkoztam, valamint hétvégi házakkal is. Mivel időben korlátozva voltam, így nem nagyon néztem meg őket, és csak egy fajta épület volt, amelybe bementem, bár bevallom kissé féltem, hogy esetleg hajléktalanok lakhatnak benne, de szerencsére csak pár szemétdombon kívül mást nem nagyon találtam ott. De mindenképpen érdekesnek találtam, ahogyan elkezdtem gondolkodni, hogy vajon korábban milyen épület is lehetett ez. 

Nem mondom, hogy a kedvenc helyem lesz. Egyrészről mert több, mint egy órányi az út eljutni oda. Valamint nem biztos, hogy nyáron a legjobb megoldás az lenne, ha éppenséggel a rothadó melegben ott kirándulgatnék. Két alkalommal mindenképpen vissza szeretnék térni, mert a Google vélemények alapján több látogatható épület is van, ami érdekel, valamint kíváncsi vagyok, hogy a betonút hova vezet. Főleg úgy, hogy a villamosból kitekintve a végállomás előtt valamiféle parkot is láttam. Azonban ezt kizárólag akkor tervezem, amikor majd szabadságon leszek, s bízom benne, hogy ez július tájékán lesz majd. 

Tomb Raider: The Dagger Of Xian Quad WIP

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Aki nyomon követi a bejegyzéseimet az minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy szeretek játszani. A játékszenvedélyem jelentősen alább hagyott, miután kiléptem a munka világába. Ennek egyik oka a szabadidőm radikális csökkenése volt, és emiatt inkább házon kívüli szabadidős tevékenységeket választottam, mint a monitor és/vagy TV előtt ülni. Másfelől sosem voltam az a hatalmas játékos, de azt gondolom számomra meghatározó élmény volt találkozni tizenévesen a Tomb Raider szériával, amelynek a mai napig rajongója vagyok. Még úgy is, hogy felköltözve a fővárosba az általam kedvelt játékokat csak az első évben vettem elő, akkor is kevés időre.
Ahogyan sokaknak nekem is a második rész a totális kedvencem, így aztán nagyon örültem, amikor kiderült, hogy egy rajongó által készül egy remake változat. Sajnos kevés információ látott róla napvilágot az elmúlt időszakban, és bevallom szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy valaha is elkészül a teljes játék, amelynek még csak demója létezik. Mindenesetre egy frissített demót kapott nagyjából pár hónapja, amely bemutatja a quad használatot: 

Siren: 3.évad

Írta: | | Sorozat
Vélemény?

Emlékszem, hogy gyermekként mennyire rá voltam kattanva a sellős témára. Emlékszem, hogy mennyire kerestem az ilyen tartalmakat, de sajnos semmilyen minőségire nem sikerült ráakadnom. Véleményem szerint eme mitológia lénynek megvannak a maga bájai, illetve lehetőség is, hogy megfelelő tartalmat lehessen vele összedobni. Azonban az a véleményem, hogy a mai napig ez nem történt meg. Nem is volt kérdés, hogy ráugrottam a Siren szériára, amelynek harmadik évadára már nem tértem vissza. A rossz idő pedig rákényszerített arra, hogy több időt töltsek az interneten, s ekkor ismét sorozatos hírportálokra vezetett az utam, ahol megtudtam, hogy a sorozatot elkaszálták. Mivel már nem volt mit néznem, és csak tíz epizódról volt szó, így végül pótoltam maradásom, és megnéztem a harmadik évadot. 

Tovább →

A mi kis falunk: 5.évad

Írta: | | Sorozat
Vélemény?

Ha magyar sorozatokról van szó, akkor eléggé óvatos vagyok, hiszen nem a minőség az, ami jellemző szokott rájuk lenni. Azonban az elmúlt években egyre több csatorna jelent meg a tévés piacon, továbbá egyre több pénzt is fektetnek bele, és ténylegesen évadokban gondolkodnak, s ennek köszönhetően a minőség is egyre inkább megy feljebb. Négy évvel ezelőtt az agyon reklámozott A mi kis falunk totálisan az idegeimre ment, mert mindenhol ezzel volt kiplakátolva a város. Aztán egy unalmas délután végül úgy döntöttem, hogy bepróbálom az első részt. Bevallom nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú életű lesz, s azt sem, hogy bejegyzést fogok írni róla. Bár azt el kell mondanom, hogy az ötödik évad kapcsán azért már vannak negatív tapasztalataim. 

Tovább →

Friends: The Reunion

Írta: | | Retro, Sorozat
Vélemény?

Magyar cím: Jóbarátok – Újra együtt

Aki nyomon követi a blogbejegyzéseimet az valószínűleg tisztában van azzal, hogy én is azok táborát erősítem, aki hatalmas Friends rajongó. Végigkövettem a sorozatot, és talán háromszor is végignéztem már, amióta befejeződött. Ami nem nehéz, hiszen húsz perces epizódokról van szó. Ez akkor sem sok, ha azt a részét nézem a dolognak, hogy 236 epizód készült el. Sokak szerettek volna új részeket, vagy egy mozifilmet, de bevallom én ennek nem örültem volna. Egyszerűen sok film, és sorozat van, amit nagyszerűen fejeznek be, aztán jön egy ötlet, hogy valamilyen formában visszatérjen, és akkor ott szembesül az ember, hogy egy jó befejezést mennyire elrontottak. Aki pedig rajongó, annak elég nehéz azt a tényt feldolgoznia, hogy kedvencét gyakorlatilag meggyalázták. Főleg akkor, ha mondjuk ez kihat az előzményekre. Ugyan nem követtem a sorozatos híreket egy idő óta, de meglepődtem, hogy készül valami. Míg nagyon sokan fel voltak háborodva, hogy nem mozifilm, s nem is új epizód, hanem egy talkshow készül a hat főszereplővel, én ennek nagyon örültem. Annak fényében pedig végképp, hogy most ültem ismét neki a sorozatnak úgy, hogy amúgy is vannak lemaradásaim más szériákkal kapcsolatban. 

Tovább →

Életmódváltás 14.0

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amióta az eszemet tudom folyamatosan vannak kisebb vagy nagyobb problémák az életmódommal. Ez sok mindenben megnyilvánult. Előfordult, hogy csak egy valamiben, de előfordult, hogy egyszerre több mindenben. Akadtak szituációk, amelyekre rosszul reagáltam, és emiatt rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységeimre. Sokszor megfogadtam, hogy életmódot váltok, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, továbbá ne jelenjenek meg az életemben olyan dolgok, amelyek hátráltathatnak a mindennapi tevékenységeimben. Olyanokra gondolok elsősorban mint az alvás, étkezés, kikapcsolódás, és természetesen a szociális tevékenységek is. Ugyanis én az az ember vagyok, aki nem szereti másra kivetíteni a problémáját, problémáit, aminek köszönhetően elronthatom a kedvét, vagy éppenséggel egyfajta panasz zuhatag érkezik a vállára. 
A legjelentősebb és legerősebb váltásom egyértelműen évekkel ezelőtt történt, amikor az első komolyabb, és hosszabb ideig tartó munkahelyemen ért stressz annyira kivetült rám, hogy egyik jele ennek a dolognak az volt, hogy étkezésben jelentősen megváltozott a hozzáállásom. Nem csak mennyiségben, hanem minőségben is. Habár soha nem voltam kövér, de azért itt-ott megjelent a súlytöbblet, amely annak is volt köszönhető, hogy az általam szeretett kerékpározási tevékenységeimből jelentősen visszavettem, és előfordult az is, hogy akár egy hétig ki se mozdultam otthonról. Tehát arról szólt az egész, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazamentem. 

Jelen helyzetben is hasonló alakult ki az év első felében, amely elsősorban nem az én hibám volt. Egyrészről voltak konfliktusok két kolléganőmmel is, amelyet a vezetők nem nagyon akartak tudomást venni, valamint volt egy kijárási tilalom is. És emiatt kénytelen voltam ismét olyan életformát felvenni, amely arról szólt, hogy rendszeresen stresszeltem magam, vagy kattogtam az adott problémán, miközben arról szólt az életem, hogy elmentem dolgozni, majd hazamentem a négy fal közé. Szabadnapjaimon persze igyekeztem kimozdulni, de egyetértek azzal kapcsolatban másokkal, hogy nem árt, ha az ember pihen is. Ugyanis hiába érzem jól magam a szabadban, valamint mások társaságában, ha éppenséggel fizikailag nem pihenek. 
Mindemellett természetesen megjelent a helytelen táplálkozás is, valamint az alvászavar is. A nagyobb lakásba való költözés mindenképpen arra ösztökél, hogy anyagilag kissé odafigyeljek, amely abból a szempontból előnyös lehet, hogy le kell mondanom az egészségtelen ételekről, és oda kell figyelnem majd arra, hogy mennyit is fogyasztok, hiszen az sem egészséges, ha az ember túl eszi vagy issza magát. 

Ahogyan fentebb is írtam jellemző volt rám, hogy ha szabadnapos voltam, és nem esett az eső, vagy volt erős szél, akkor tulajdonképpen felkeltem, felöltöztem, majd pedig este hazaérkeztem. Tegnapi napon már a gyomrom is jelezte, hogy az életmódom nem épp egészséges, mindezek mellett pedig nagy örömömre szolgált, hogy végre a Margit szigeten lévő szökőkút ismét működőképes lett. Örömmel jutottam ki, annak még jobban, hogy végre nem egyedül, így a műsor megtekintése elég későre elhúzódott, amelynek következő lépése számomra az volt, hogy innentől hogyan is tovább. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon jól éreztem magam, és pszichésen sikerült teljesen kiengednem a feszültséget, továbbá nagyon jót beszélgettem. Hosszú idő után most éreztem azt, hogy kicsit szabad vagyok, hiszen a járványkezelésnek köszönhetően korlátok közé kényszerültem. Tény és való, hogy többször megkaptam a szemembe, hogy többet kellene pihennem, s ezt a pihenést nem úgy kellene elképzelnem, hogy mindig valahol épp csatangolok. Erre tökéletesen rávilágított a tegnapi estém, hiszen nagyjából reggel négyre sikerült hazaérnem, hiszen az éjszakai közlekedés nem épp a legjobb volt, így a gyalogos módot választottam a hazajutásnak,s igyekeztem a részeg embereket elkerülni. Azt nem kell mondanom mennyire szétcsúszva éreztem magam, de lefekvés előtt megfogadtam, hogy ezen mindenképpen változtatni fogok. 
Amennyiben két napom egyben van, úgy az egyiken mindenképpen egész napos pihenést tervezek, és csak a másikon szaladgálóst. Ezek mellett pedig a korábban életmódváltásként megélt vásárlásból bekövetkező gyógynövényteákat is el fogom fogyasztani, amelyek a cukros üdítőitalokat, és az energiaitalokat fogják majd felváltani. Bízom benne, hogy pozitív hatásuk lesz, s nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is, s kevésbe leszek stresszes, mint ahogyan az utóbbi időben. 

Kezdődik egy visszafogott nyár!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Jelen helyzetben egy bolthálózatban dolgozom. Sajnálatos módon a vezetői alkalmatlanság szülte azt a fajta problémakört, amely azt eredményezte, hogy sajnos több kolléga nem úgy viselkedett, ahogyan egy munkahelyen illet volna. Ennek köszönhetően voltak konfliktusok, továbbá két kolléganőmmel sem sikerült jól kijönnöm, s hiába próbáltam először szépen, majd utána csúnyán kiállni magamért, és megoldani a problémát sajnos nem sikerült. Miért is sikerült volna, ha a vezetők egy csomó mindent elnéznek. Így aztán nagyon örültem, amikor kiderült két hónappal ezelőtt, hogy alkalmasnak találtak egy pozícióra, ezért egy fontosabb üzletbe helyeznek át. 
Nem mondom, hogy aranyból van a kerítés, de egy kicsit jobban érzem magam, és a pozícióváltás azt eredményezte, hogy jobban eltelik az időm, mert keveset érintkezek a kollégáimmal, akiknek egyébként java része nő. És persze azt kell mondanom, hogy van alapja annak, hogy a nők mennyire nem tudnak együtt dolgozni, és mennyire szeretik fúrni egymást. Ám szerencsére én ebből messze állok. 

Mindezek mellett természetesen alapul vettem, ha valami nem úgy működik ahogy kellene, akkor váltani fogok, amit most elengedtem teljesen, ugyanis a jelenlegi lakótársam egy másik albérletben gondolkozott, amely egy picivel drágább, viszont sokkal komfortosabb, így áldásom adtam arra, hogy pár emelettel lejjebb költözzünk. Mivel spórolt pénzem nem sok maradt, így szerencsém volt, hogy kaptunk némi bónuszt, így aztán ez lehetővé teszi a kaukció, és az egy havi lakbér kifizetését, azonban tény, hogy most nehéz időszak jön, hiszen komolyabban ki kell centiznem magam anyagilag, ami annyit jelent, hogy sok mindenről le kell mondanom. Itt persze elsősorban rossz szokásokból eredő dolgokról van szó, mint az üdítő, édesség, vagy a nem megfelelő étkezés. Szerencsémre bejött a jó idő, így aztán örülök annak mindenképp, hogy végre én is élvezhetem a jó időt, így aztán a mai napon kilátogattam a kopaszi gátra. 

Annak ellenére, hogy kicsi mégis jól éreztem magam, mert kevesen voltak. Lévén igyekeztem délelőtti órákban kimenni, amelynek meg is volt az eredménye. Nagyon jó idő volt, habár csepergett az eső, de szerencsére ez is hamar elállt, így sikerült kicsit felfrissülnöm a heti munka után, amely kicsit azért megerőltető, ha az ember egész nap zárt térben van. Az mindenképpen jó dolog, hogy végre véget értek a komolyabb megszorítások, és végre lehet könnyebben mozogni, habár nekem csak a szabadtér marad, hiszen nem oltattam be magam, és nem is tervezem. 

Wrong Turn (2021)

Írta: | | Film
Vélemény?

Gyerekként nagyon kíváncsi voltam a horrorokra. Habár szülői szigornak köszönhetően ezek a filmek tiltólistán voltak nálunk. Bár tény, hogy sokszor kihasználtam, amikor elaludtak korán, és leskelődtem a kulcslyukon, és takaró alól. Mikor tinédzser lettem, akkor ezek az alkotások már megtekinthetőek voltak számomra, és  elmondhatom, hogy iszonyatosan faltam őket. A vígjátékok mellett a horror műfaj volt, amire annyira rá voltam kattanva. A kétezres évek után már kicsit ritkult ez a műfaj részemről, de a Wrong Turn (magyar keresztségében Halálos kitérő) nekem tetszett. Azonban megélt vagy öt részt, de én csak az elsőt láttam. Pontosítok. Csak arra emlékszem. A feldolgozások korát éljük, így ez a film is kapott egy újraindítást, amely engem nem győzött meg.

Tovább →

Great White (2021)

Írta: | | Film
Vélemény?

Ha filmekről van szó, akkor egyre inkább nyitok arra, hogy már olyanokat nézzek meg, amelyeket már láttam. A kevés szabadidő arra ösztönöz, hogy egyre inkább kiszoruljanak az új tartalmak, hiszen ha rosszul választok, akkor nem biztos, hogy marad időm újabbat megtekinteni. Mindezek mellett természetesen folyamatosan nyomon követem az újdonságokat. Így amikor úgy döntöttem, hogy hazautazok a majdnem három órás vonatútra úgy döntöttem, hogy megtekintem a legújabb cápás filmet. Bevallom, hiba volt. 

Tovább →

Aktív hónap volt a május

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Amióta felfedeztem, hogy különböző statisztikát készítő alkalmazások vannak mobilra, azóta előszeretettel használom őket. Tény, hogy számomra a Huawei Health vált be. A fővárosba való költözéssel kénytelen voltam lemondani a kerékpározásról, mert nem éreztem biztonságosnak a várost, és a biciklit sem tudtam volna hol tárolni. Így az egészet kiváltotta a sétálás. Ebben a hónapban cégen belül másik helyre kerültem, így a telefonomat magamnál tartottam, és mértem mennyit sétálok egy nap. Ebben benne volt a munkavégzés, s a hazasétálás is, valamint az egyéb tevékenységek, ahová el kellett sétálnom. Így a május a rossz idő ellenére több, mint 700 lesétált kilométernyi távot mért. 

Telihold

Írta: | | Fotók
Vélemény?

Minap az interneten való kóválygásom közepette belefutottam egy videóba, amely a legújabb Samsung telefonról esett szó. Korábban már ejtettem szót arról, hogy részemről a Huawei márkája jött be ár és érték arányban. És annak ellenére is a hűségidőm lejárta után is ezt választottam, hogy már nincs rajta Google támogatottság. Mivel elsősorban zenehallgatás, és fényképezés megy a telefonon, és utána a telefonfunkciók, továbbá böngészőből minden elérhető, ami applikáció formájában letölthető lenen Google támogatottság esetén, így egy Huawei P40 Pro-t választottam magamnak. Amellyel egyébként totálisan megvagyok elégedve.  A rossz idő, és a munkahelyi változások miatt kevesebb időm jutott a szabadban lenni. Azonban tegnap hazafelé jövet úgy gondoltam akkor én is készítek pár képet a holdról. 

Természetesen a képeket a blog tárhelyéhez tömörítettem le. Bevallom nem mozgatott a telefonom zoom funkciója, mint ahogyan a hold fotózása se. Nem is estem tőle hanyatt, de meglepett, hogy mennyire jól sikerült fényképekről van szó, s hova is fejlődött a technika alig tíz év alatt. Hiszen én emlékszem még az első kamerás telefonokra, és azok képminőségére, amely éppenséggel sem ütötte meg az elfogadható minőséget.