Szomszédok: 1.évad (1987)

Epizódok: 1-18. 

Egy ideje, ha sorozatokról van szó, akkor hadilábon állok. Sokat abbahagytam, vagy pedig véget ért. S bizony kevés olyan régi kedvenc van, aminek ismét nekiülnék. Leginkább azért, mert vágyam némi újdonságra is. Ebből a szempontból olvasgattam milyen új szériák indultak útnak, de mellette persze folyamatosan fent voltam videómegosztó portálokon, és előszeretettel nézegettem paródia videókat. Így akadtam rá ismét a Szomszédokra, amelynek azt hiszem kétszer futottam neki, de sokáig nem jutottam. Azonban minap eldöntöttem, hogy ismét nekiülök. A széria 12 éven át volt jelen, és minden második csütörtökön került adásba. Komolyabb emlékeim nincsenek róla, hiszen abban az évben indult útnak, amikor én születtem. Így sok érdekességet tartogathat. Mivel kétszer is nekiültem már, így megnéztem meddig jutottam. A sorozat 12 évadosnak van feltüntetve több helyen, és az évadokat az adott évre értendő. Azaz az első évadon túl vagyok, amely tizennyolc epizódot tartalmazott, és 1987-ben került leadásra. 

Tovább

Véget ér a Barátok közt

Bevallom engem nagyon meglepett a hír, amikor egyik reggel kómás fejjel épp az egyik közösségi portál friss hírfolyamát olvasgattam, és valaki belinkelte, hogy a 22 éve képernyőn lévő magyar szappanopera, azaz a Barátok közt véget ér. Ha megpróbálom összeszedni az emlékfoszlányaimat, akkor nagyjából 9-10. éve lehetett a képernyőn, amikor kiszálltam belőle. Habár soha nem voltam rajongója, amolyan családi “hagyománynak” éreztem, hogy minden hétköznap este közösen leülünk a tévé elé, s megnézzük az aktuális epizódot. Ebből a szempontból gondolkoztam, hogy írjak-e róla egy bejegyzést, hiszen totálisan nem vagyok képben már vele. De 22 év és több, mint tízezer epizód azért nem kevés, továbbá akkor egy hosszabb írásban hangot adok a véleményemnek, hogy miért is nem volt a kedvencem, és miért szálltam ki. 

Tovább

Drága örökösök: 3.évad

Az általam nyomon követett szériák megcsappant számának, és a kormány újabb megszorító intézkedéseinek köszönhetően úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a Drága örökösöket annak ellenére, hogy nálam kissé hígnak bizonyult az utóbbi két évad. Ajánlásra adtam neki még egy esélyt még pár hónappal ezelőtt, amit be kell vallanom, hogy nem bántam meg. A négy fal között való időtöltésnek jónak bizonyult, de minden bizonnyal már az évad elején elkaszáltam volna a szériát, ha nem éppen egy világjárvány közepén lennénk. De lentebb ki is fejtem mi is volt az én legnagyobb problémám. 

Tovább

Supernatural: 15.évad

15 évad, mely 327 epizódot foglalt magában tegnap elbúcsúzott ismét egy “matuzsálem”. Sajnos a járványhelyzet miatt az utolsó évad egy évig volt képernyőn, s átcsúszott a következő tévés évadra. De viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ennek ellenére is sikerült lezárást rittyenteni neki. Ami egy ilyen régóta képernyőn lévő szériánál már alap. Habár nálam már rég “kikopott” a kedvencek közül mégis kétszer döntöttem el, hogy abbahagyom. Másodjára azért is tértem vissza, mert tudtam, hogy be fogják fejezni, s ha már ennyi időn át kitartottam, akkor már ezt a kicsit már kibírom. Hatalmas nagy katarzisra természetesen nem számítottam, de mindenképpen furcsa volt a befejező epizód végén, hogy véget ért egy ilyen régen elkezdett széria. Még akkor is, ha számomra fájó volt, hogy szinte saját paródiájává vált a sorozat. 

Tovább

Drága örökösök: 2.évad

A kijárási korlátozásnak is köszönhetően az első évad után elég hamar magamévá sikerült tennem a második évadot is. Habár tény, hogy nagyjából húsz epizóddal volt kevesebb, mint az elődje. Az igazság az, hogy ajánlásra tettem vele még egy próbát, és tény, hogy valóban igaz volt, hogy bizonyos epizódszám után válik izgalmassá a széria. Még úgy is, hogy napi szériáról van szó, aminek azért megvan a maga hátránya, tehát jó pár töltelékrésszel volt dolgom. A második évadnak nagy elvárásokkal ültem le, de sajnos azt kell mondanom, hogy némileg sikerült pofára is esnem vele kapcsolatban. 

Tovább

A második hullám

Bő hat hetünk van hátra a 2020-as évből, de azt hiszem már jó előre látom, hogy miről fog szólni a szokásos év végére szánt évértékelő. Ez nem más lesz, mint a koronavírus, amelynek második hulláma elérkezett. Sajnálatos módon eléggé behatárolja az életemet így, de azt kell mondanom még ennek ellenére is befoghatom a szám, hiszen van hol laknom, van munkahelyem, és személyes ismerőseim közül senki nem betegedett meg, s csak közvetlen ismerősök vannak, akik ismernek olyanokat, akik átestek, vagy épp küzdenek ezzel a kórral. Vannak, akik tagadják a létezését, de akadnak olyanok, akik tulajdonképpen összeesküvéselméleteket gyártanak, és persze olyanok is, akik rettegnek. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor én valahol a középmezőnyben helyezkedek el, hiszen nem tagadom a létezését, de nem is gyártok vagy foglalkozok összeesküvés elméletekkel, továbbá nem is vagyok pánikban. Persze minden lehetőséget alapul vettem, tehát a “mi lesz, ha….” gondolatok már rég átfutottak az agyamon. A megcsappant lehetőségeknek annyira nem örülök, ámbár a korlátozásokat már egyre inkább nehezebben viselem. 

Az egyik dolog, amelyet egyre nehezebben tudok elviselni az a kötelező maszkviselés. A munkámból kifolyólag sajnos kénytelen vagyok nyolc vagy annál több órán keresztül viselni, így nekem színtiszta felüdülés volt, amikor kiléptem az utcára, és lekaphattam az arcomról. Sokfélét kipróbáltam, de igyekeztem az elfogadható áron mozogni, így sajnos teljesen tökéleteset nem sikerült találnom. Olyat, amiben nem izzad be az arcom, amelynek következménye a fülem és a szám környékén történő bőrhámlás, továbbá nap végére nem érzem azt, mintha a fülem le akarna esni. 

A kötelező maszkviseléssel még kibékülnék, de sajnos azt kell mondanom, hogy sajnos a kijárási tilalommal már nem. Ugyan kaptam munkáltatói igazolást, és előrébb is csúszott a délutános műszakom, de sajnos azt kell mondanom, hogy a korlátozással a szabadidős tevékenységem tulajdonképpen majdnem nullára csökkent. Hiszen nem lehet csavarogni a városban, illetve be vagyok korlátozva, ha az időt kell figyelembe vennem, amivel kapcsolatban már volt kellemetlen élményem. Mivel javarészt délután dolgozom, így tulajdonképpen nem akarok a tyúkokkal aludni menni, és a kakasokkal kelni, akkor a munkanapjaimon programot szervezni nem tudok. Tehát marad az, hogy felkelek, és elmegyek dolgozni, ahonnan hazajövök. A másoknál való alvást amúgy se volt sosem kedvencem, de nem nagyon tetszik, hogy amennyiben szórakozni szeretnék, és nem legkésőbb este hétkor lelépni, akkor kénytelen lennék másoknál aludni.
A boltok korábbi zárásának érveit megértem, viszont gyakorlatban ez nem nagyon akar működni. Hiszen elvileg az lenne a cél, hogy kevesebb legyen a tömeg. Ennek ellenére meg pont besűrűsödnek az emberek, és ahogyan láttam elindult az ismételt felvásárlás. Tehát tömött kosarak, tömeg, és persze ingerült emberek, s mindezek mellett több bolt is alkalmazta, hogy már fél hét után nem lehet bemenni a tömeg miatt. Mivel nem vagyok itthon ülős, így sajnos engem megvisel az, hogy ennyire korlátozva vagyok. 

Mi lesz később, még nem tudom. De nagyon bízom benne, hogy tavaszra lerendeződik ez az egész, mert nehezen viselem ezt a káoszt. Azt még inkább, hogy idén már hazautazás nem lesz, mert otthon a család felé jelezte az orvos, mivel fővárosban élek, ami egy gócpont jó lenne, ha nem látogatnék haza. 

A Twitter tündöklése és “bukása”

Az internet térhódításával megjelentek a különböző közösségi portálok, és weboldalak. Vannak nagy túlélők, és voltak nagy bukások is. Olyan népszerű oldalakról is érdemes szót ejteni, amely évekig hatalmas látogatottsággal működött. Ahogyan az otthoni internet elérés megvalósult én is törekedtem arra, hogy ezeken fent legyek. A Twitter volt az, amelyhez úgy csatlakoztam, hogy különösebb késztetést nem éreztem, hogy használjam. A száz feletti követőszámból nagyjából két személyes ismeretség volt. Aztán szépen elkezdtem hanyagolni. 2009 májusában, azaz 11 évvel ezelőtt csatlakoztam az oldalhoz. 5877 rövid bejegyzés született tőlem, de az elmúlt két évben nagyjából 15. 

A követőszám lecsökkent, ami nem is meglepő, hogy nem is voltam nagyon online. A követettek bejegyzései sem érdekeltek, így a mai napon deaktiváltam a profilomat, amely 30 nap belépés nélküli inaktiváció után automatikus végleges törlést vont maga után. Így a mai napon elbúcsúztam tőle. 

Drága örökösök: 1.évad

Tavaly év elején született meg egy bejegyzés tőlem a Drága örökösök bevezető epizódjáról. Az igazság az, hogy nem voltam teljesen tőle elájulva. Ha őszinte akarnék lenni, akkor azt kell mondanom, hogy teljes mértékben csalódtam, hiszen totálisan másfajta sorozatot vártam a bevezető alapján. Mindezek mellett természetesen feltettem magamnak a kérdést, hogy akarom-e folytatni, s nagyjából tíz epizód volt a számítógépen, de valahogy nem tudtam rávenni magam a folytatásra. Ahhoz képest, hogy tavaly januárban indult a széria két év alatt az RTL Klub az elkészített epizódszám alapján négy évadra osztotta a két éve képernyőn lévő sorozatot. Igazából megvoltam lepődve már azon is, hogy mennyire tud is szórakoztató lenni egy olyan sorozat, amelynek első évadja egészen pontosan 81 epizódból áll.
Aztán idén nyáron tovább nőtt az ismeretségi köröm, így kapcsolatba kerültem egy olyan személlyel, aki viszont nézője a sorozatnak. Egyik délután, amikor szóba került ki mit néz, akkor szóba került a sorozat. Ő jelezte, hogy nagyjából az első 15-20 részen kell keresztülesni, hogy az embert beszippantsa a sorozat. Ez a tényállás megállta a helyét? Igen, hiszen nagyjából húsz perce fejeztem be az első évadot. 

Tovább

Borat Subsequent Moviefilm: Delivery of Prodigious Bribe to American Regime for Make Benefit Once Glorious Nation of Kazakhstan (2020)

Magyar cím: Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára

2006-ban robbant be a köztudatba a Borat, amely eléggé megosztotta a közönséget főleg a polgárpukkasztó mivoltával. Én viszonylag elég későn láttam, azt hiszem a premier után 1-2 évvel. Amennyiben el tudunk vonatkoztatni dolgoktól úgy tényleg szórakoztató tudott lenni, s habár én vevő vagyok az ilyen humorra nagyjából kétszer láttam csak. Ámbár tény, hogy voltak monumentális jelenetei, amit többször újra néztem az egyik legkedveltebb videomegosztó portálon. Gondolok itt elsősorban Pamela Anderson vendégszereplését.
A folytatás viszonylag elég későn érkezett meg. Az első rész óta eltelt 14 évben nagyon sok minden történt, így megvolt minden lehetőség, hogy valami újat kaphassunk. Viszont azt gondolom, hogy ez idő alatt nagyon sokat változott minden ahhoz, hogy a második rész konkrétan csak elbújni tudjon az elődje mellett. 

Tovább

Ősz

Kétségtelen, hogy megérkezett az ősz. Ez nálam csak annyit jelent, hogy ha az időjárás is engedi, akkor kellemes lesz majd csatangolni a lehullott leveleken a város zöld részein. 

Kettő lépés előre, s egy hátra

Szépen, de lassan elbúcsúztunk a nyártól. Sajnos a járvány miatt egy olyan nyártól kellett elbúcsúzni, amely sajnos kevés örömet tartogatott. Sajnálatos módon nagyon korlátozottá váltak a szórakozási lehetőségek, illetve számomra volt egy nem kívánt költözés is, amelyet öt hónappal később egy héttel ezelőtt követte az ismétlés. Annyi különbséggel, hogy az új helyem tulajdonképpen a régi. 

A nyár viszonylag eseménytelen volt, s csak némi meglepetés volt, ami hozott némi pozitívumot. Azonban azt kell mondanom, hogy az új helyet teljesen megszokni nem tudtam, hiszen sajnálatos módon nagyon gyorsan kellett cselekednem, így aztán teljesen elengedni magam egy átmenetinek szánt helyzetben nem nagyon sikerült. Mindezek mellett sajnos kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bizony a félelmeim nem bizonyultak alaptalannak, ha azt veszem alapul, hogy mennyire mélyen belegondoltam abba, hogy mi történhet akkor, ha két egyedülálló ember összeköltözik, s az egyiknek időközben megváltozik a kapcsolati státusza.
Jómagam így jártam, ámbár nem az én kapcsolati státuszom változott meg, hanem a másik félnek, aki egy hónapnyi ismeretség annyira fontossá vált, hogy tulajdonképpen egy konfliktushelyzet közepébe kerültem, melynek okát mai napig sem tudtam kibogozni. Mivel egyébként is instabillá válhatnak ilyenkor az emberek, így inkább ki akartam maradni ebből. S mivel az előző lakótársam is benne volt az albérletkereső csoportban, így öt hónap után ismét kapcsolatba kerültünk egymással. 

Bevallom az a fajta vagyok, aki szereti megoldani a problémákat, mintsem elszaladni elölük. Sajnálatos módon tavasszal be kellett látnom, hogy egy barátság mennyire erős tud lenni, így a tovább lépés mellett döntöttem. Továbbra is azon a véleményem vagyok, hogy jól tettem, ha megnézem mi lett a végeredmény. Hiszen miután elköltöztem nem sokkal később a nagy barátság is felbomlott, hiszen kiderült, hogy az általunk befogadott személy mennyire kétszínű.
Természetesen igazat adtam, hogy egy másik fél tudta nélkül rögzített beszélgetés pontot tehetett volna a problémára, de továbbra is kiálltam azon tényező mellett, hogy akármennyire is meg tudtam volna magam védeni, azért erre a szintre nem akartam lesüllyedni. Végül egyetértettünk abban, hogy egy kapcsolatba belekeveredni nem szabad, és résztvevőnek sem kell benne lenni, főleg olyanban, ami ennyire friss, s kiszámíthatatlan. Végül a több éves ismeretséget, és az egy éves együttlakást, mely egy harmadik fél intrikája miatt szakadt félbe alapul lett véve, így nagyjából két nap alatt gyorsan lezongoráztam a költözést. 

Anyagilag így jövök ki a legjobban, s a munkahelyem is közel van, továbbá nem egy ismeretlen emberrel költöztem össze. Persze megértem, hogy az ember kifordulhat önmagából, ha kapcsolati státusza megváltozik, de azért nyilván érzelmileg nem a legjobb, ha alapul veszem, hogy tulajdonképpen egy hónap elegendő volt, hogy költözésre kerüljön a dolog. Ámbár abból a szempontból büszke vagyok magamra, hogy ismét fel mertem állni, és habár gyors volt a reakcióm mégis mertem döntést hozni ahelyett, hogy a többséghez mérve sipákoljak és sajnáltassam magam, vagy várjam a sült galambot.
Munka szempontjából a munkahelyem és a pozícióm stabil továbbra is, habár az egyik munkatárssal régóta húzódó velem szemben táplált ellenszenv gyakorlatilag most került a napvilágra, amely végül abban nyilvánult meg, hogy akkora összetűzés kerekedett a dologból, amin a vezetők már nem tudtak elvonatkoztatni. Így végül döntést kellett hozni, s átmenetileg elválasztani minket egymástól, továbbá tőlem türelmet kérni, míg nem találnak helyette mást. Sok probléma volt és van vele, végül a velem való összetűzés tett pontot a pályafutásának a végére. 

A költözést gyorsan lezavartam, így jelenleg próbálom megszokni a régi/új helyemet, így az időm java részét továbbra is a városban és a város külrészein történő csavargással, és zenehallgatással töltöm. Így igyekszem az év hátralévő részét tölteni, s bízni benne, hogy továbbra is sikeres leszek abból a szempontból, hogy nem betegszem meg, s nem kerülök karanténba se, továbbá a munkahelyem is mentes lesz ettől a járványhelyzettől. 

The Honeymoon Phase (2019)

A filmezési szokásaim jelentősen megváltoztak, mióta egyre kevesebb szabadidőm van. Ez annyit jelent, hogy nagyon nehezen állok neki új tartalomnak, és annak tényleg elég ütősnek kell lennie az előzetese alapján, hogy tegyek vele egy próbát. Azonban az utóbbi időben kevesebb időt fordítottam a városban történő csatangolásra, így megindult a filmnézési maratonom. Így aztán első kiszemeltem a The Honeymoon Phase lett, amelyről az a véleményem, hogy elég rossz döntésnek bizonyult végül. 

Tovább

A mókus

Természetkedvelő vagyok, így az a fajta embertípusba tartozok, aki képes akár órákat elleni a szabadban miközben gyönyörködik a tájban és/vagy a táj nyújtotta élővilágban. Így jártam múltkor is, amikor gyakorlatilag majdnem két órát töltöttem egy padon ülve a Margitszigeten, miközben fotóztam, és videóztam a közelben lévő mókust. 

Ava (2020)

Mostanában ismét rászoktam a filmnézésre. Azonban ritkán nézek meg egy előzetest, s többször belefutottam, hogy poszter alapján választok magamnak tartalmat. Így fordult elő, hogy most ismét egy olyan tartalmat választottam magamnak, amelynek csak a rövid tartalmát tettem magamévá. Azonban maga a befogadás már nehezebben ment. 

Tovább