Warrior Nun – 1×01 (Pilot)

Annak idején nagy sorozatfaló voltam, de amikor rájöttem, hogy mennyire is értékes a szabadidőm elkezdtem szépen abbahagyni azokat, amelyek nem kötöttek már le. Így az időközben “elromlott” szériákat is sikerült egyik pillanatról a másikra elkaszálnom. Azonban ez oda vezetett, hogy mára lassan a kettős számjegyet sem éri el az általam követett szériák, így mindig nyitott vagyok az újdonságra. Folyamatosan nézem a bemutatkozó szériákat, de csak kevés az olyan, amelyikhez el is jutok, hogy megnézzem. Az már majdnem nulla, amelyik megfog annyira, hogy végig is nézzem. Minimum az első évadot.
Mai olvasgatásom közepette is sikerült kifognom egy bevezető epizódról való írást, s ez nem volt más, mint a Warrior Nun, amelynek pusztán már a címe is figyelemfelkeltő volt. Az első rész kevésbé. 

Continue reading

Szabadnapos esőzések

Lassan, de egészen biztosan elérünk a nyár közepéhez. Egy olyan nyár közepéhez, amely minden bizonnyal senkinek sem lesz a kedvence. Több okból is.
Jómagam elég rosszul viselem a kialakult helyzetet, hiszen az év elején elindult koronavírus járvány miatt jelentősen átrendeződtek a mindennapjaim. Első körben hatalmas érvágásnak éltem meg, hogy nagyon sok szórakozóhely bezárt, illetve a kijárási korlátozás miatt is kénytelen voltam sokszor otthon ülni, vagy pedig egyszerűen csak elengedni pár programot. Szerencsére az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, azonban tény, hogy továbbra is vannak olyan helyzetek, amelyek aggódalomra adhatnak okot, hogy vajon mit is tartogat az év második fele. 

Jómagam nagyon bízom benne, hogy nem lesz második hullám, mert annak kifejezetten örülök, hogy pozitív hatással volt rám a költözés. Azóta kicsit nyugodtabb lettem, s annak mégjobban örülök, hogy már kezdhetek szervezkedni a programokat illetően. Akadt egy kis szabadságom is, amelynek egy kis részét otthon töltöttem. Tény és való, hogy érdekes volt hét hónap után hazalátogatni, és találkozni régen nemlátott ismerősökkel, s a családdal. Hamar el is telt a szabadság, így visszatértem a fővárosba, s ismét felvettem a munkafolyamatokat. Sajnos a stressz továbbra is jelen van az életemben, amelyre rátesz egy lapáttal a jelenlegi óvintézkedések. Próbálnék kikapcsolódni, amely nagyon nehéz annak fényében, hogy sajnos az esetek többségében rossz idő van, így amikor szabadnapos vagyok sokszor marad a négy fal közti maradás, vagy pedig valamelyik pláza, vagy zárt terű találkozóhely. Bár tény, hogy legalább ilyenkor jó fotókat lehet készíteni, aki szeret fényképezni. 

A szélsőséges időjárást elég nehezen viseli a szervezetem, hiszen egyik pillanatban rekkenő hőség van, s a másikban pedig meg lehet fagyni. Természetesen voltak elég durva esőzések is, de szerencsére én nem áztam el, s fedett helyről voltam szemlélődő. Ámbár tény, hogy érdekes vizuális élményt nyújtott, ahogyan a fővárost elöntötte rekord mennyiségű eső által okozott víztömeg.
Az előrejelzések alapján elég hektikus lesz az időjárás, de bízom benne, hogy ha nem is júliusban, de augusztusban sikerül eljutnom végre a strandra, amely tavaly sajnálatos módon kimaradt. 

Amikor “zenél” a szökőkút

A fővárosba való költözésem egyik alapja leginkább az volt, hogy minél jobban ki tudjak mozdulni otthonról. Amivel korábban sem volt probléma, de hiába laktam megyeszékhelyen, ha kevésnek, s kicsinek éreztem a várost. Annak fényében, hogy jómagam nem dohányzom, s alkoholt sem iszok, így maradt részemről a mozi és a strand, illetve a séta. Budapestre való költözésemnél rögtön azt vettem figyelembe, hogy mennyi helyre el lehet menni, s nem csak egy kis területre vagyok beszorítva. Persze ennek voltak előnyei, hátrányai egyaránt, de egy év távlatából sem bántam meg, hogy felköltöztem. Annak idején azonnal beleszerettem a Margit-sziget mesés hangulatába, de elsősorban a szökőkútba.

Látványilag is elég szép, főleg akkor, amikor elkezd alkonyodni, s ki van világítva. Ehhez párosul, hogy hangfalszettből zenei blokkal színesítették még az egyébként is elég gyönyörű helyszínt. Tavaly amikor csak tehetettem kilátogattam, s mindig megnéztem az esti kilenc órás előadást. Habár tény, hogy enyhe negatívumnak éltem meg, hogy jó idő esetén mindig zsúfolva volt emberrel. Egyrészről nem meglepő, ellenben nagyon nehéz jó felvételeket készíteni így, legyen az videó, vagy fénykép. Amikor a téli időszakra lepihent a szökőkút alig vártam a tavaszt. Azonban a koronavírus okozta világjárványnak köszönhetően legalább két hónapot csúszott érthető okokból a szökőkút beüzemelése. Persze, ha nem lett volna elég, akkor bizony az állandó délutános műszakoknak, és az elég ronda időjárásnak köszönhetően majdnem egy hónapot kellett várnom, mire kijutottam, és megcsodálhattam ismét.

A zenei blokkon történt némi változtatás, de a jól bejáratott komolyzenei részt azért meghagyták. Ahogyan néztem változtattak némileg a megvilágításon, illetve módosítottak egy kicsit a vízjátékon is. Ámbár tény, hogy valószínűleg ez csak olyanoknak tűnhet fel, mint én, aki rendszeresen kijárt. S havi szinten legalább 5-6 alkalommal tekintette meg a fényárban úszó szökőkutat. Természetesen maradt a jól megszokott híres emberek blokk, és a táncoló párral való zenei rész lezárása.

Jómagam nagyon jól éreztem magam még úgy is, hogy most jelenleg egyedül tudtam csak kilátogatni. Első körben azért, mert nagyon vártam végre, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba még úgy is, hogy tisztában vagyok azzal, hogy bizony tart még a világjárvány, és lehet egy második hullám is, amikor ismét minden bezárásra kerül. Nagyon vártam már azt, hogy végre visszatérjen a régi ritmusom, mert úgy éreztem egy ideje, hogy kezdek besokallni attól, ami történik körülöttem, s a világban.

Természetesen bízom benne, hogy nem lesz második hullám, s sikerül majd minél többször kijutnom, ha az időjárás is engedi.

A tanár: 3.évad

Azt hiszem nem lesz olyan ember, aki a 2020-as évet pozitívan fogja emlegetni. Nem csak a járvány miatt, hanem annak egyenes hatásait figyelembe véve is. Hiszen mindenre hatott, többek között a sorozatokra is. Olyan sorozatokra, amelyeknek nem készült el a befejezésük, vagy idő előtt le kellett állítani. Így járt idehaza A Tanár is, melynek első részének leadása után gyorsan pihenőre küldték. Az internethasználóknak azonban volt egy kis előnyük. Méghozzá az, hogy az RTL Klub online elérhetővé tette minden héten az aktuális epizódot. Így aztán a hétvégén kifutott az aktuális évad.

Continue reading

This Is Us: 4.évad

Annak idején nálam hatalmas találat volt a This is us. Nem csak az alapkoncepció volt, amely megfogott, hanem maga a hangulata is. Azonban valami miatt képtelen voltam hetiben nézni, így az első évad óta gyakorlatilag egyben lenyomom az egész évadot. Ennek is is volt köszönhető elsősorban az, hogy nehezen tudtam felvenni a tempót, valamit bele is zavarodtam a történésekbe, miután az aktuális évadot nem egyben néztem meg. 

Continue reading

Mellékhatás: 1.évad

Bevallom későn csatlakoztam be az RTL Klub új sorozatába, de szerencsére sikeresen beszippantott, hogy végig is néztem az első évadot. Az mindenképpen pozitívum volt, hogy a nyolcadik résznél járt a széria, mire sikerült felzárkóznom. Így ebből a szempontból problémám nem volt. Voltak dolgok, amelyek nem tetszettek, de összességében nem volt rossz, s persze kérdés adott: lesz-e a második évad?

Continue reading

A továbblépés

Bő egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy hogyan is sikerült megtennem az első lépés afelé, hogy elköltözhessek otthonról. Sajnálatos módon én is azon fiatalok közé tartoztam, akik az anyagi körülmények és az egyedülálló kapcsolati státusz miatt nem engedhette meg magának, hogy különköltözzön. Azonban jött egy lehetőség, és úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a világot, s ha pofára esek még akkor is van egy lehetőség: hazaköltözni.
Gondolom mindenkinek vannak olyan tapasztalati élethelyzettel kapcsolatban, ami átmenetinek indult, majd végül tartós lett. Nálam így volt a lakhatással, ami pár hónapnak indult, de mivel annyira jól kijöttem, akivel laktam, hogy végül a maradás mellett döntöttünk. A koronavírus nem csak a gazdaságra, hanem az élet minden területére kihatott. Így történt meg, hogy az átmenetiből tartóssá vált együttlakásra pontot tettem május végén. 

Az egyik problémaforrás az volt, hogy a koronavírus okozta gazdasági válság kihatott az albérletárakra, így az előző lakótársam elkezdett azon agyalni, hogy most kellene költözni, mert nagyon jó áron lehet megfogni lakásokat. Annyit kell csak tenni, hogy több évre kötünk albérleti szerződést. Jómagam ennek nem örültem, hiszen előrelátó voltam. Bármelyikünk elveszítheti állását, megbetegedhet, karanténba kerülhet, s a bevételi forrás bármikor elveszhet. Így azt szerettem volna, ha kivárjuk ennek az egésznek a végét, s ha stabilizálódik a helyzet, akkor lehet továbblépni. Azonban ez nem így történt, hiszen becsatlakozott egy harmadik ember az együttlakásba, s így elindult a mindenki által ismert kavarás a másik háta mögött. Próbáltam megoldani a problémát, de sajnos a jelzésem, hogy üljünk le és beszéljünk nem igazán működött. Ekkor már lassan egy hónapja tartott a helyzet, s én pedig besokkaltam, hogy hogyan akarjak így együtt élni emberekkel. Egy csütörtök este pedig elhatároztam: ennyi volt. Mivel volt hová mennem, így a költözési szándékomat bejelentettem, s három nappal később el is költöztem, sikeresen. 

Nem fogok hazudni, hogy az egy év, az egy év volt. S nem épp így képzeltem a szétköltözést. Bármilyen is állapotban voltam, mégis sikerült különválasztani az érzelmeket, s letisztázni magamban, hogy helyesen cselekedtem, s jelen helyzetben sokkal jobb körbe kerültem. Nem csak sikerült lenyugodnom, hanem a napi feszültségemet is sikerült lejjebb adnom, hogy már sokkal magasabb lett az ingerküszöböm. Úgy érzem, hogy sikerült megnyugodnom.
A koronavírus okozta hatások még mindig tartanak, de a lazításoknak már sokkal jobban örülök. Végre lehet menni kirándulni, szédelegni, s nem csak a négy fal közt kell ülni. Szerencsérea beosztásom is megfelelő lett, így a jövő héten több, mint fél év után ismét hazautazhatok, s végre találkozhatok a már rég nem látott ismerősökkel. 

Mellékhatás -1×01 (Pilot)

A magyar sorozatokkal kapcsolatban kezd visszatérni a hitem, mert egyre inkább tapasztalom, hogy igyekeznek a készítők a minőség felé menni. Nagyon nehéz egy olyan országban, ahol nincs rá elég anyagi keret, és nincs annyi színész és színésznő, hogy ne azzal szembesüljön az ember, hogy készül egy magyar film vagy sorozat, akkor ne olyan arcok tekintsenek rá, amelyek minden alkotásban feltűnnek. Persze akadt számomra egy-két ismerős arc, de azért mindenképpen pozitívum, hogy ilyen irányba mozdult el a magyar sorozatvilág. Egy valami azonban biztos, hogy jelenleg a hetedik epizódjánál tartó sorozatot mindenképpen végig fogom nézni.

Continue reading

Egyszer volt Budán Bödör Gáspár – 1×01 (Pilot)

A blog keretein belül már többször kifejtettem a véleményemet a magyar sorozatokról. Pontosabban arról, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem azon bukik meg a dolog, hogy nem jó az alapkoncepció, hanem véleményem szerint a legtöbb magyar színész egyszerűen a vásznon nem tud színészkedni. Sok magyar filmnél, sorozatnál tapasztaltam azt, hogy úgy éreztem mintha színházi előadást néznék. Az elmúlt években azonban a tendencia javulni látszik, így hát én is teszek próbát sok sorozattal. Jelen helyzetben pedig egyelőre két magyar sorozatot követek (A mi kis falunk, A tanár) amihez úgy néz ki társul a harmadik úgy, hogy igazán nekem nem is tetszik. Azaz nálam abba a kategóriába esik, hogy annyira rossz, hogy már jó. 

Continue reading

Zoey’s Extraordinary Playlist: 1.évad

Ha saccolnom kellene, akkor nagyjából három hete már annak, hogy már kifutott a sorozat gyenge nézettséggel. Tehát sanszos, hogy nem fog visszatérni egy második évadra. Az igazság az, hogy többször felmerült bennem, hogy írjak-e róla annak fényében, hogy ténylegesen végignéztem az első évadot, de sajnos mély nyomot nem hagyott bennem, amelynek komoly oka volt.

Continue reading

Az élet

Ismét eltelt egy hónap. Egy hónap az előző bejegyzésemtől, valamint két hónap attól, hogy idehaza is “berobbant” a koronavírus járvány, melynek következtében gyökeresen változott meg mindenki élete. Hiszen nincs az életnek olyan területe, amelyre nem nyomta volna rá a bélyegét ez a vírus. Aki nem akarta komolyan venni, vagy nagyon el akarta engedni annak sem ment, hiszen a járványügyi intézkedések mindenkire vonatkoztak. Tartalékra tettem magam, már ami a virtuális világot illeti, s igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Ráfoghatjuk, hogy sikerült, de nagyon rányomta a jelenlegi helyzet a bélyegét mindenre.

Continue reading

A mi kis falunk: 4.évad

Többször leírtam már, hogy bizonyos okok miatt nem nagyon rajongok a magyar sorozatokért. Azonban A mi kis falunk ez alól kivételnek számít, mert az első résztől kezdve megszerettem. Az első két évad nyolc epizódja után a harmadiktól már hosszabb epizódszámú évadot kaptunk. Ebből fakadóan már a második olyan etapon vagyunk túl, amely több részt tartalmazott, s ezáltal tovább is volt képernyőn. Azonban azt kell mondanom, hogy nem minden részt élveztem már annyira. 

Continue reading

Otthon maradni megoldás?

Nagyjából egy hónapja kezdődött el, hogy idehaza is kihirdették, hogy nálunk is kimutathatóvá vált két Magyarországon tartózkodó embernél a koronavírus, amely jelenleg világjárványt okoz a földön. Én annyira nem foglalkoztam ezzel a dologgal, s éltem a mindennapjaimat a megszokott módon. Egészen addig, míg egyszer csak nem kezdett el leállni minden, s nem kezdődött meg a tömeges munkanélküliség, kilátástalanság, és az emberek pánikhelyzete. Ami egyébiránt érthető.
Először annyira nem foglalkoztam vele, de most már ez a dolog nagyon beivódott a mindennapokba. Olyannyira, hogy lassan már egy böngészőt nem lehet megnyitni úgy, hogy az első dolog, amivel az ember ne találkozzon az a koronavírussal kapcsolatos hírek lennének. Egy ideig én is kizárólag a munkahelyem és a lakhelyem között ingáztam, s a csupán húsz perces munkautamat gyalog tettem meg. Nagyjából két hétig ment ez így, amikor a stressz ki nem jött rajtam, és el nem mentem kicsit kimozdulni.

Continue reading

Star Wars IX: The Rise Of Skywalker (2019)

Magyar cím: Star Wars – Skywalker kora

Vannak olyan dolgok, amelyek beépülnek a hétköznapjainkba. Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor mindenképpen jó példa a Star Wars, melyet még az is ismer, aki egy filmet sem látott, vagy kifejezetten utálja az egész franchise-t. Emlékszem, amikor gyermek voltam az egész trilógiából nekem csak Darth Vader alakja maradt meg, így furcsálltam is, amikor az előzmény trilógia beúszott, hogy hol is van a hírhedt gonosz. Egészen addig nem értettem, ameddig egyik rajongó osztálytársam nem magyarázta el a sci-fi történetét, és nem értettem meg, s utána nem kezdtem el rajongani érte. Olyannyira, hogy az előzmény trilógia utolsó részét már a moziban ülve néztem. És akkor jött további három rész, amelynek kapcsán csak a fejemet vakarom, hogy ez most mi?

Continue reading