Ava (2020)

Mostanában ismét rászoktam a filmnézésre. Azonban ritkán nézek meg egy előzetest, s többször belefutottam, hogy poszter alapján választok magamnak tartalmat. Így fordult elő, hogy most ismét egy olyan tartalmat választottam magamnak, amelynek csak a rövid tartalmát tettem magamévá. Azonban maga a befogadás már nehezebben ment. 

Continue reading

A Quiet Place (2018)

Magyar cím: Hang nélkül 

Az embernek sok elvárása lehet egy filmmel kapcsolatban. De tény, hogy nálam azok ragadtak leginkább magával, amiről nagyon keveset tudtam, vagy pedig egyszerűen nem mentem bele mélyebben. Így volt ezzel a címmel is, amiről szintén az véleményem, hogy egy elég érdekes alkotást láttam, amely tökéletesen mozog a középszer sártengerében, de igazán komolyan venni őt sem érdemes. 

Continue reading

Ratter (2015)

A filmes ízlésem elég széleskörű, tehát sokféle műfajt, és alkotást be tudok fogadni. Persze sokszor kell az, hogy magával is ragadjon az adott film, továbbá épp olyan hangulatba legyek, hogy meg is tudjam nézni, és élvezni is tudjam. Mindezek mellett sok minden függ attól, hogy egy jó alapkoncepciót hogyan is tudnak megfogni a film alkotói.
A Ratter elég jó alapkoncepcióval rendelkezik, amely nem is meglepő. Annak ellenére, hogy kitalált fiktív történetet látunk, de tulajdonképpen bemutatja a modern technológia által rejtett veszélyeket. Aki kicsit is odafigyel ezekre, vagy olvas és néz tartalmakat a témában, azoknak elég érdekes problémakör lehet az, hogy az ember mennyire kiszolgáltatottá tud válni a közösségi portáloknak és a modern technológia vívmányai által. Amekkora előny van a laptopok, okos telefonok mezőnyében, és az internet világában, akkora hátrány és veszély is. Ezt vette alapul a film is, amelynek megvalósítása eléggé keserű szájízt hagyott maga után. 

Continue reading

Baba Yaga: Terror Of The Dark Forest (2019)

A horror műfajra nagyon rákaptam mostanában. Egy ideig nagyon hanyagoltam ezt, hiszen kevés tartalom volt elérhető, ami pedig elérhető volt az vagy gagyi volt, esetleg már rég láttam. Így kimaradt pár év nekem ezzel a műfajjal kapcsolatban. Így aztán született részemről egy döntés, hogy rá kell nézni a letöltő oldalakra, s a kategóriára rá kattintva listázás alapján történjen meg a filmmegtekintés. Így is lett, így az egyik választott a tavalyi orosz alkotás volt, amely vegyes szájízt hagyott maga után bennem. 

Continue reading

Before The Fire (2020)

A járvány berobbanásának köszönhetően felkapottak lettek azok a filmek, amelynek központi témája ez. Egy csokor film került megnézendő listára nálam, így legtöbbször nem az előzetes, hanem a koncepció, és a poszter volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Így volt a Before The Fire esetében is, amelyről biztos voltam benne, hogy megfelelő lesz számomra. Aztán ahogy végignéztem elkezdtem azon agyalni, hogy tulajdonképpen mit is láttam? 

Continue reading

Az utolsó látogatás?

Lassan végéhez érünk a nyárnak, amit én nehéz szívvel fogadok. Egyrészről sajnálatos módon ismét szembesültem vele, hogy vannak hátrányai is annak, ha az ember nem csak teljesít, hanem túlteljesít a munkahelyén. Így alakult az, hogy egy hat napos szabadságot sikerült beszereznem a nyár elején, s szépen, de biztosan végigdolgoztam az egész nyarat. Ami még önmagában nem lett volna gond, de sajnos a beosztás milyensége, és a további járványügyi intézkedések a szórakozási, és a szociális tevékenységekre jelentősen rányomta a bélyegét. Mindezek mellett igyekeztem a szabadidőmet hasznosan eltölteni, így amikor jó idő volt, akkor próbáltam kimozdulni készülve arra, hogy a lassan egy hónapja belendített második hullám megérkezik a Koronavírus helyzetben. Első körben kihasználtam, hogy két szabadnapom egymás mellé került, így tettem egy kört a Margit szigeten, habár a zenélő szökőkutat csak nyár elején sikerült kétszer megcsodálnom. 

A legjobban továbbra is japánkert, illetve a vadaspark volt az, ahol több időt töltöttem el. Utóbbinál kicsit elgondolkoztam, ugyanis tervbe volt véve állatkertezés, de kizárólag csoportos programként. Csodálva a vadaspark állatvilágát félve a járvány miatt újra bekövetkezhető intézkedésektől úgy döntöttem, hogy kihasználom a jó időt, és elmegyek a fővárosi állatkertbe. Olvastam jó pár negatív értékelést róla a járvány után, így félve mentem el, de úgy voltam vele, hogy egész napos programnak tökéletes. Egy részével egyet is értek, miszerint túl sok idő megy el a Biodom építésére, miközben jelentős részek vannak lezárva, illetve nem teljesen karbantartva. Nyilván járványügyi intézkedések alatt nem épp az állatkert a legfontosabb dolog, de azért borzasztó volt látni sok helyen az algás vizet, s piszkos üveget. Jelentős része nem volt lezárva, de a lepkeház nyitva tartásának örültem. 

Sokadszorra voltam itt, de még mindig magával tudott ejteni. S habár a beosztásom milyensége miatt kénytelen voltam egyedül menni még így sikerült élvezetesre formálni a túrámat. Teljesen sikerült kikapcsolódnom, ámbár sajnáltam, hogy az ajándékbolt még továbbra is drágának találom, legalábbis a fővárosi árakhoz mérten. Mondjuk egy olyan helyen, ahol sok külföldi fordul meg nem csoda, ha hozzájuk vannak mérve az árcímkék. 

The Hunt (2020)

Magyar cím: Vadászat

Sok mindenből tevődik össze egy film, s sokszor nem csak azon múlik egy film sikere, hogy mennyire van jól megcsinálva, hanem attól is, hogy vajon mennyire is képes azt befogadni a célközönség. Többször is említést tettem a filmnézési szokásaimról, s több írásban is megemlítettem, hogy sokszor pont azok a filmek tetszettek legjobban, amelyek elé konkrétan nulla elvárással ültem le, s teljesen kikapcsoltam az agyam. A The Hunt pedig pont az a film volt, amit kérésre szereztem be, s a közös filmnézésig semmilyen anyagot nem láttam róla a plakáton kívül. Valószínűleg nálam ezért is volt ennyire szórakoztató. 

Continue reading

A séta hónapja

Én az a fajta ember vagyok, aki sajnos nem tud a fenekén megülni, s egész nap a négy fal közt ülni. Sajnos a járvány jelentősen rányomta a bélyegét a kiruccanási lehetőségekre, de az augusztusban sikerült teljesítenem több, mint 100 km-t, ami talán több is lehetett volna, ha nem felejtem el bekapcsolni az egészség applikációt a telefonomon. 

Polaroid (2019)

Kevés jó horror létezik manapság. Leginkább azért, mert véleményem szerint nagyon egyszerű a felépítése, s emiatt is nehéz olyat alkotni, amely tényleg képes minőségi lenni, és akár többször is újra lehet nézni. Ismételten sikerült belefutnom egy olyanba, amely sajnos egyszer végignézhető darab, de egyébként teljesen felejtős. 

Continue reading

Slender Man (2008)

Magyar cím: Slender Man – Az ismeretlen rém 

Elérkezett az idő, hogy elkezdett rákattani ismét a filmnézésre, és azon belül is leginkább a horror műfajra. Ami akkor tud igazán ütni, ha éppenséggel, nem láttam még, és tényleg elég paráztatós. Még annak idején olvastam a Slender Man-ről, de az igazság az, hogy nem nagyon foglalkoztam vele annak köszönhetően, hogy nem nagyon volt kedvem megtekinteni. Most azonban idő volt rá, kedv volt rá. Csak lehet mással jobban jártam volna. 

Continue reading

Beware The Slenderman (2016)

Magyar cím: Slenderman: Az internet réme életre kel 

Az a fajta vagyok, aki szereti a horrort, amennyiben az minőségin van elkészítve. Sajnos minap úgy döntöttem, hogy sokáig halogatott Slenderman filmet bepróbálom, de sajnos egy dokumentumfilmet sikerült helyette magaménak tenni, ami kifejezetten irritáló volt. 

Continue reading

A hosszú hétvége

Abban a szakmában, és munkakörben, amelyben dolgozom olyan, hogy “hosszú hétvége” konkrétan nincs. Van a fizetett ünnepnap és csókolom. Én választottam ezt, tehát semmi jogom nincs panaszra, és igazából nem is nagyon szoktam ezen rugózni. Azzal kapcsolatban viszont szoktam szót emelni, hogy ez mennyire rányomja a bélyegét nálam a szórakozásra. Azaz általában délutános vagyok, aminek köszönhetően oda az egész napom, s a műszak végén nem marad más alternatív szórakozás, minthogy egyedül hazapattyogjak, vagy pedig internetezzek, filmet nézzek. Hiszen későn már senki nem ér rá. A legtöbben délután érnek rá, munka után. Én pedig pont akkor dolgozom. Ez minden bizonnyal változni fog, hogyha a munkakör változás létrejön, ami jelen pillanatban kizárólag a kolléganőm állapotán múlik, hogy hogyan is fog haladni a várandóssága, és komplikáció mentes lesz-e. Mindezek mellett pedig ott vannak a hétvégék, amikor szintén dolgozok általában, így pedig elég nehéz programot szervezni. Azonban most sikerült, s kifejezetten örültem a kirándulásnak, ami indult Pilisszentlászlóról, s folytatódott gyalogtúrában. 

Az útvonalterv nem volt más, mint hogy elsétáljunk Visegrádi várig, így gyakorlatilag több órát sétáltunk az erdőben. A kilátos, s a nyugalom nagyon jó volt, s annak kifejezetten örültem, hogy a saját “ritmusomban” tudtam haladni. Ugyan kicsit fárasztó volt, de harcedzett voltam sétában, így nagyon örültem, hogy végre szép panorámát láthatok. 

Szerencsére nem esett az eső, habár tény, hogy nagyon szeles idő volt. A kilátás tényleg jó volt, s visszafelé pedig komppal mentünk át a túloldalra, ahonnan vonattal jöttünk vissza a fővárosba. Így utólag lőttem egy képet a várról: 

Buhera Mátrix (2007)

A magyar filmekkel kapcsolatban eléggé hadilábon állok, mert sajnos el kell ismerni, hogy a többségük tényleg a majdnem nézhetetlen kategóriába esik. Sajnálatos módon eme nézetem miatt el kell ismernem, hogy jó pár tényleg jó koncepcióval rendelkező alkotást hagytam ki eddig. Már korábban is felkeltette a figyelmem a Buhera Mátrix, bár tény, hogy váratott magára, hogy megnézzem. De mivel jó pár színész feltűnik benne, akik benne vannak A mi kis falunk sorozatban, így végül úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. 

Continue reading

The Invisible Man (2020)

Magyar cím: A láthatatlan ember 

Filmekkel kapcsolatban erősen próbálok odafigyelni, hogy milyen tartalom elé ülök le. Az én személyes véleményem, hogy mostanság kevés ötletes, és valóban jól megvalósított alkotást látni, ami tényleg az elejétől a végéig szórakoztató tud lenni, s nem a modern kor technikai eszközeit használva próbál érvényt szerezni magának. És akkor még nem is ejtettem szót a sokszor sablonos húzásokról, amely tényleg nagyon el tudja rontani a filmélményt. A The Invisible Man idei termés ugyan, s úgy ültem le elé, hogy semmilyen előzetest nem láttam, de elég keményen kijelenthetem, hogy ez az egyszer nézős, és sajnos sablonos fim, amit az ember nem nagyon tud élvezni, ha vannak elvárásai. 

Continue reading

Get out (2017)

Magyar cím: Tűnj el! 

Mihez kezd az ember, ha éppenséggel úgy esik a szabadnapja, hogy esetleg kettő is egymás mellett van, továbbá az első napján rendesen kitúrázta magát és pihenne? Nos az emberek többsége – mint ahogyan én is – nem csinál mást, mint leül a számítógép és/vagy a TV elé. A fárasztó nap után nem sok kedvem volt bármit is csinálni, így végül becsatlakoztam én is a közös filmnézésbe, melynek első “példánya” a Get out  volt, mely azért hatalmas nagy sikert nem aratott nálam, mint ahogyan annak idején tette, de végeredményben azt gondolom, hogy szórakoztatóra sikerült. Egyszer mindenképp. 

Continue reading