A mi kis falunk: 6.évad

Ha magyar alkotásokról van szó, akkor mindig szkeptikus vagyok a minőséget illetően. Főleg tinédzserkoromban nagyon sok eléggé megosztó sorozatba és filmbe sikerült belefutnom, így inkább a külföldi, de leginkább az amerikai alkotások irányába mozdultam el. Továbbra is tartom a véleményemet, hogy a magyar film és a sorozatgyártás pozitív irányba mozdult el, ha alapul vesszük akár a színész, színésznőket vagy a nekik munkát nyújtó színházakat, televíziós produkciókat és az azt megalkotókat. Öt évvel ezelőtt emlékszem mennyire szénné volt reklámozva az akkor bemutatkozó sorozat, hogy szinte minden egyes buszmegállóban belefutottam a plakátjába. Az előítéletem az bevezető epizóddal elillant, hiszen saját magam meglepetésére sikerült jól szórakoznom. Az első évad pusztán nyolc epizódjával fergetesre sikerült, s ezt a jelzőt az azt követő szintén nyolc résszel rendelkező második évaddal kapcsolatban is fent tartom. A harmadik évad már vegyesebb érzelmeket váltott ki, ami annak is volt köszönhető, hogy tizenhét epizódból állt, így többször fordult elő, hogy volt egy unalmasabb rész. A negyedik évad egy epizóddal hosszabb volt, de már itt elkezdődtek a változások, hiszen már az évad közepén publikussá vált, hogy egy főbb karakter elhagyja a sorozatot. Ezért is volt érdekes az ötödik évad, hogy hogyan is fog folytatódni. Főleg úgy, hogy elkezdődött a kiszállás a színészi oldalról, valamint újabb karakterek jelentek meg. A hatodik évad több szempontból is érdekes volt. Elsősorban a színfalak mögött meghúzódó magánéleti szálak, melyek újabb színészi kiválást hoztak magukkal. Másodsorban pedig a hivatalos bejelentés, hogy újabb évad érkezik majd ősszel. Az évad epizódszámát további két résszel növelték, s végül június közepén eljutottunk a huszadik részig, amely lezárta az aktuális etapot. Kíváncsi voltam, de sajnos csalódnom kellett, hiszen az évadzáró rész bebizonyította, hogy mennyire is túlcsordult a sorozat, amely minden bizonnyal a kreatív folyamatok eredménye. 

Tovább

New Girl: 1.évad

Középiskolás voltam, amikor az internet elkezdett terjedni idehaza, s már nem csak internetkávézók vagy munkahelyi elérések léteztek, hanem egyre inkább megfizethető árak mellett otthoni internet. Az iskola miatt nem sok mozgásterem volt, így amikor bekötésre került hozzánk első dolgom az volt, hogy rengeteg filmet és sorozatot töltsek le. Iszonyatos mennyiségben faltam őket, majd későbbiekben egyre kevesebbet követtem már nyomon. Befejeződtek, abbahagyták vagy pedig egyszerűen ráuntam, mert munka mellett már elég kevés szabadidőm volt, s azt nem a négy fal közt akartam tölteni. Egészen pontosan tíz évvel ezelőtt született egy írás tőlem a New Girl című sitcomról. Pontosabban annak első évadjáról. Nem volt kiemelkedő, inkább középszerű, de a heti húsz perc belefért az időmbe. Így aztán nem értettem miért is nem folytattam a későbbiekben. Mivel nagyon sok sorozatot abbahagytam, vagy befejeződött, így elkezdtem nézni az újakat, illetve visszakacsingattam a régikre. Így újra megnéztem az első évadot. 

Tovább

Obi-Wan Kenobi – 1×01 (Pilot)

Soha nem voltam Star Wars rajongó. Gyermekként kifejezetten utáltam. Láttam belőle pár érdekesnek tűnő jelenetet, amely megmaradt bennem és nagyjából ennyi volt az egész. Az okok leginkább két részre volt osztható akkor. Gyermekként nem voltam képben a cselekménnyel továbbá, s továbbá aki számomra nem volt szimpatikus nem csak őt nem szerettem, hanem azt is, amit ő is szeretet. S mivel jó pár általam nem kedvelt személy volt Star Wars rajongó így nem volt meglepő a hozzáállásom. Aztán szépen lassan beléptem a tinédzserkorba, s megjelent az előzménytrilógia. Az, hogy mennyire nem voltam képben a koncepcióval azt is alátámasztja, hogy az első részben vártam mikor jelenik meg Darth Vader ikonikus személye. Majd az egyik osztálytársam felvilágosított és azonnal rácuppantam. A harmadik részt már moziban láttam. Azt gondolom az eredeti és az előzménytrilógia egységet alkot. Akármennyire is az űrben játszódik a történet a többit már iszonyatosan feleslegesnek érzem. Egyfajta bankautomatának érzem az alkotókat. Ennek ellenére még úgy voltam vele beülök eme sorozat bevezető epizódjára. Ez az egy elég is volt nekem. 

Tovább

Jurassic World Dominion (2022)

Magyar cím: Jurassic World – Világuralom 

A blog bejegyzésein belül több írás született a franchise-ról. Én is azon gyerekek közé tartoztam, akik nagyon rajongtak a dinoszauruszokért. Felnőve azért ez jelentősen csökkent, de még így is kedves gyermekkori emlékeim vannak főleg az első Jurassic Park filmről. Tény, hogy elfogult voltam a franchise darabjaival szemben. Gyermekként nem volt lehetőségem őket a moziban látni, de nagy hatást gyakoroltak rám amikor az első részt láttam a tévében. Innen nem volt megállás, s rajongó lettem. Azon gyermekek egyike voltam, aki mindig ezeket nézte, s emlékszem is rá, hogy még naplót is vezettem hányszor néztem meg az első részt. Felnőve már nem tudom megmondani mikor láttam a régi trilógia bármely részét legutoljára, de elfogultságom is köddé vált. Az eredeti trilógia egyfajta lejtmenetnek is felfogható, melynek ugyan minden része nézhető, de tény, hogy a legjobban sikerült epizódja a korszakalkotó Jurassic Park volt. Melyet gyorsan követett a folytatása, amely még koncepcióban is elfogadható volt, valamint hozott némi újdonságot még úgy is, hogy felnőtt szemmel kiszúrható volt jó pár hiba. Az már más kérdés, hogy a harmadik rész már erősen izzadságú volt, s a játékidő rövidsége sem a film minőségi megalkotását szolgálta, hanem inkább pénzszagúnak érződött.
Hagyni kellett pihenni a franchise koncepcióját, hogy megérkezhessen a 2015-ben bemutatott Jurassic World, amely ugyan nem volt hibátlan, de ugyanolyan minőségi útra lépjen, mint az eredeti trilógia. Mivel megvoltak azok a személyek, akiket érdekelt az új trilógia záródarabja szerencsésnek mondhattam magam, hogy a beosztásomnak köszönhetően is a premier napján eljutottam a moziba. Rajongás vagy dinoszaurusz szeretet ide vagy oda nem voltam lenyűgözve. Nem véletlenül.

Tovább

Nyár

Annak ellenére, hogy még a negyvenéves kort nem éltem meg (és még elég távol állok tőle) sokszor elhangzik tőlem írásban, s szóban egyaránt, hogy mi volt az én időmben. Amely egyébiránt nem meglepő, hiszen alig húsz év alatt nagyon sok minden változott. S persze alapul veszem azt is, hogy felnőve én is sokat változtam. Emlékszem arra, amikor átmenetes évszakok is léteztek, mint a tavasz és az ősz. Valamint a tél valóban tél volt, s ténylegesen felölelt időszak volt vagy három hónap, addig jó, ha talán van két hétig amikor az ember megfagy, s talán hóesés is megtörténik. Természetesen, ha választani kell akkor én is a jó időre szavazok, hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség áll fent, mint amikor az ember csak akkor lép ki a négy fal közül, ha éppen muszáj.
A fentiekkel szemben most kifejezetten annyira nem voltam kibékülve azzal, hogy jóformán alig egy hét volt az átmenetes időszak, s szinte már május közepén nyár volt. Mehetnékem megvolt, de nehezen tudtam elviselni a hetente többször változó frontokat főleg úgy, hogy közben dolgoztam is. Egyre inkább éreztem azt, hogy kihatással van rám. Bár még így is enyhének mondanám ismerőseim, s kollégáim tapasztalataival szemben, akik fejfájásról, rosszullétekről, vérnyomásingadozásról számoltak be. Addig én némi alvászavarral, fáradékonysággal esetleg ingerlékenységgel küzdöttem. Emiatt is örültem, hogy szabadságra való kiírásra kerültem. Ezt pozitív és negatív is volt számomra. Hiszen szabadságról visszamenni nem teng az emberben a munkakedv, ráadásul az időjárás és a szabadnapok pont úgy keresztezték egymást, hogy sokszor nem tudtam kimozdulni itthonról. Többeknek említettem, hogy nálam nem úgy működik a pihenés, hogy egész nap fetrengek az ágyban vagy itthon vagyok és nem csinálok semmit. Mert hiába szeretek bambulni ki a fejemből, valamint zenét hallgatni, ha egy idő után elunom magam. Talán szerencsém is volt, hogy az utolsó munkanapomon későig dolgoztam, mert minden bizonnyal műszak után azonnal nyakamba kaptam voltam a táskám, s elindultam volna haza, amely két és fél órás vonatútnak felelt volna meg. Másnap hazamentem, s ugyan több napot töltöttem otthon, de megint nem tudtam nyugton maradni. Sok volt a mozgás, s ráadásként még a biciklit is előkaptam. 

Visszatérve a fővárosba igyekeztem mindenkivel találkozni, akivel a munka vagy az időjárás miatt nem sikerült. A szabadság letelte után pedig ismét indult a munka. Mivel nem volt zökkenőmentes, így úgy döntöttem talán az lesz a legjobb, ha éppenséggel kicsit sikerül kimozdulni itthonról. A fentebb említett probléma leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy késő délutánig kellett várnom, hogy elindulhassak itthonról, s még így is sikerült némileg enyhén leégnem, hogy használtam sapkát valamint igyekeztem kerülni a napfényt. A Hűvösvölgy így már ki van pipálva. 

Oda kell figyelnie sokszor az embernek, amikor mesél vagy épp véleményét osztja meg másokkal, hiszen könnyen megtörténhet az, hogy más megsértődhet. Ebből fakadóan többek előtt inkább hallgattam arról, hogy sokszor frusztráló tud lenni, ha sokak életének nem része a tényleges mozgás, vagy kevésbé lehet őket rávenni arra, hogy kimozduljanak otthonról. Most ezzel szemben nagyobb szerencsém volt, mert legalább volt többször társaságom, így messzebbre nem egyedül kellett mennem. Idén estefelé kijutottam a Margitszigetre, ahol egy nagyobb séta követően tartalmas beszélgetés után sikerült hazaesnem elég későn. 

A szakma amelyben mozgok, valamint a munkakör is olyan, hogy ha a fizetést veszem alapul továbbá, hogy emberek között van az ember, akkor nem meglepő, ha nagyon gyorsan változnak a kollégák száma és összetétele. A betegség is életünk része, s ebből kiindulva jeleztem, hogy a kiesők és a távozók számát alapul véve több napos pihenőnapot fogok kihasználni arra, hogy hazautazzak, mert a szabadság kiadása illetve tényleges letöltése kérdőjeles lehet jelenleg. Annak örültem, hogy többször esett az eső, s nyitott ablaknál nagyon jót lehetett aludni, s kellő energiát tudtam összeszedni, hogy ebben a hónapban is haza tudjak látogatni. Kijelenthető, hogy a júniusi hónapom is tulajdonképpen már előre meg van tervezve. 

Instagram: A fotók világa

Az én személyes véleményem, hogy az internetnek nagyon sok előnye mellett nagyon sok hátránya van. Én azt gondolom, hogy rám nézve ez pozitív, hiszen sok embert ismerhettem meg ezáltal, továbbá nagyon sok korábbi ismerőst sikerült megtalálnom, s kapcsolatba kerülnöm velük például közösségi portáloknak köszönhetően. Nagyon szeretek kimozdulni itthonról, amelynek egyik következménye, hogy többnyire a telefonom fényképező funkciója használatba kerül. Természetesen nem teszek minden közzé, de szeretem megosztani azokat a dolgokat, amelyeket érdekesnek találok, vagy számomra jó érzést keltenek. A blogon belül is több képet megosztottam, habár nem eredeti méretében az általában fizetett tárhely lehetőségeit alapul véve. Általában csak pár darabot szoktam megosztani, ellenben több szokott készülni. Ebből fakadóan újból használatba vettem az Instagram nevű közösségi portált, melyet egyfajta fotó profilnak kívánok használni.
A blog indulása óta törekedtem arra, hogy anonim maradjak, de az évek alatt ez megváltozott. Nagyon sok helyen voltam, s szeretek fotózni, de nem szeretném a blogot képtárrá alakítani. Természetesen lesznek kifejezetten fotós bejegyzések, de a legtöbb kép az Instagrammon lesznek majd megtalálhatóak. Több fiókot nem akartam létrehozni, s mivel több ismerősöm is fent van, így magánemberként indítottam útjára az újonnan létrehozott profilomat. Mivel velem kapcsolatban semmilyen privát dolog nem került, s nem is fog, így azt a részét elfogadtam, hogy a blogot olvasók többsége amennyiben megtekinti a profilomat láthat rólam is fényképet. Akinek pedig tetszik az internetes tevékenységem az immáron nem csak a blogon, hanem Instagrammon is elérhet. A fiókom ezen a linken érhető el, vagy a lenti Instagram képre kattintva nyitható meg. Természetesen a link kikerült a menü sávba is. 

A vadaspark

Már gyermekként is nagyon mozgékony voltam. Sokat bicikliztem, amikor pedig nem elégített ki eléggé, akkor pedig jöhetett a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklimet otthon hagytam, mert személyes véleményem, hogy Budapest nem kerékpár barát város. Főleg, ha megnézem hogyan közlekednek egyes emberek. Így marad a séta. Azonban kárpótol a sok hely, ahová el lehet menni. Vannak ingyenes helyek, de vannak fizetősek is. Múlt héten az állatkertben voltam, s mivel meghívtak, így megmaradt a belépőjegy ára. Mivel a mai napon szabad volt, így úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Budakeszi vadasparkba. A Hűvösvölgybe tömegközlekedéssel mentem, s onnan pedig nagyjából egy órányi gyaloglásra volt a vadaspark, amelyet nagyjából két óra alatt végig is jártam úgy, hogy a Dínóparkban is tiszteletemet tettem. 

Emlékeim szerint több állat volt. Nagyon sok volt a háziállat, amelyeket ugyanúgy megnéztem természetesen, s egyes példányokat még meg is simogattam. A jegyárat kicsit húzósnak tartottam a park nagyságához mérve, s a büfében nem is próbálkoztam bármit is venni. Mondjuk vittem magammal elegendő folyadékot. Az állatok nem voltak nagyon elevenek, mondjuk amennyire meleg volt ez nem is csodálom. Bár tény, hogy a tavalyihoz mérve úgy emlékeztem több állat volt. Ugyan kifogtam egy iskolás csoportot, de nem zajongtak annyira. Kifejezetten élveztem, hogy elég sokat sétáltam, s elég magabiztosan odataláltam. Mivel több, mint egy órát sétálva töltöttem, így kénytelen voltam egyedül menni. Ellenben pár videót azért készítettem a képek mellé. 

A besúgó: 1.évad

Ha sorozatokról van szó, akkor elég nagy a lemaradásom. Egyrészről az idő jelentős részét nem a képernyő előtt töltöm másfelől pedig elég nehezen kezdek bele új szériákba. Ha mégis, akkor elég nehezen tudom őket követni hetente, s sokszor mikor lemegy az évad akkor már nem is emlékszem mi volt az, ami megfogott benne. Egy valami azonban biztos, hogy nem voltam és nem is leszek előfizetője semmilyen platformnak lévén szinte minden elérhető és felkerül az internetre. Az HBO Max új sorozatára is így találtam rá, amelyet még hajlandó voltam hetiben nézni.
Szégyen vagy nem szégyen, de azért a magyar történelemben annyira képben már nem vagyok. Egyrészről nagyon sokat felejtettem másrészről pedig magával a témával nem is foglalkoztam középiskolás korom óta. Harmadrészt mivel egyáltalán nem nézek TV csatornákat, s politikai tartalmakat sem olvasok ezáltal elég gyorsan felejtem azokat, amelyekkel elég naprakész voltam iskolás koromban. Ezek ellenére azért mégis bepróbáltam eme szériát, melynek tegnap ért véget az első évada. Kérdéses persze, hogy az első évada vagy maga a sorozat. 

Tovább

Szentendre videóformátumban

Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben is említettem nagyon szeretek sétálni, kirándulni. Sajnos a fővárosba való költözés miatt a kerékpározásról letettem, mert a véleményem az, hogy sajnos ez a város nem kerékpárbarát, s nagyon sok lehetőség van arra, hogy az ember balesetet szenvedjen, ha biciklire pattan. Azonban nagyon sok helyre el lehet jutni, s ehhez nem kell mással rendelkezni, mint egy bérlettel. Minap megfordult a fejemben, hogy érdemes lenne Budapest határát elhagyni, s közeli városba is lelátogatni. Ellenben ehhez kellene némi helyismeret, valamint tájékozódási képesség, hogy azt ne egyedül tegyem. Mivel még az ezer forintot sem érte el a kiegészítő jegy értéke az oda-vissza útnak Szentendrére, így végül eme város lett a célállomás, melyet majd csoportosan tervezek a későbbiekben meglátogatni. Erről készítettem is egy bejegyzést, s nagyon szépnek találtam a várost. Videó formában is sikerült megörökítenem. Az egyik a Dunakorzón található patak, míg a másik a Japánkerti patak. 

Huawei P50 Pro: A videók “megjelenése”

Tegnapi napon tettem tiszteletemet ismét a Fővárosi Növény és állatkertben az egyik ismerősömmel. Pont arról kezdtünk el beszélgetni negyed óra elteltével, hogy habár hétköznapot választottunk a sétára, hiszen akkor kevesebben vannak, mint hétvégén mégis sok gyerekkel futottunk össze. Arról beszélgettünk, hogy 15 évvel ezelőtt nem volt minden gyerek kezében mobil. A mobiltelefonok fejlődése elég gyors ütemben zajlik, s erről én is tettem jó pár bejegyzést. Mindezt úgy, hogy az életemet nem a telefonon “élem”. Pont ezért volt elég kérdéses számomra, amikor alsó kategóriás készükékek után megvásároltam az első közép kategóriába tartozót. Sok applikációt nem használtam rajta, de a fotós képességek nekem fontosan voltak. Ebből fakadóan tavaly év elején megvásároltam az első felső kategóriába tartozó telefonomat a Huawei P40 Pro-t, amivel nagyon megvoltam elégedve. De az amerikai problémakör, melynek hatására a cég elvesztette a Google licencet sajnos keresztbe tett a gyártónak. Habár én megvoltam elégedve a készülékeikkel, s kifejezetten örültem, hogy sok alkalmazás nem került rá a telefonra én teljes egészében tudtam használni. De sokan elpártoltak a márkától, s mivel nem tudtam lesz-e P60 széria, s nekem a kamera képességei meghatározó így két előfizetésnek köszönhetően beruháztam lassan egy hónapja egy Huawei P50 Pro-ra. A készülék annyira megtetszett, hogy egy második bejegyzést is közzétettem.
A vásárlást azóta sem bántam meg. A készülék remekül működik. Habár tény, hogy ha eléggé igénybe van véve, akkor némi melegedéssel számolni kell, valamint elég gyorsan tud merülni is. A készülék 100% töltöttségen van, s így indulunk el otthonról, s egésznap internetezés és a kamera van használatba véve akkor nap végére simán 20% alá is mehet az akkumulátor töltöttségi szintje. Az mindenképpen pozitívum, hogy gyorstöltőt kapott a készülék, s akár egy óra alatt teljesen fel lehet tölteni. Mivel nagyon szeretek a városban és azon kívül sétálni és kirándulni ezért vásároltam egy külső akkumulátort. Nem a legdrágábbat, de tesztelve így is egy töltésre bőven elegendő, s nem fél napig kell rá csatlakozva lennie. Ugyan eddig is sok képet készítettem. Igaz ezeknek csak elhanyagolható mennyiségét osztottam itt meg, s azokat is tömörített formában, de végül úgy döntöttem, hogy videó formában is osztok meg tartalmakat, ha már megfelelő minőségűek az elkészült videók. Ehhez a youtube felületét fogom használni. Habár tisztában vagyok vele, hogy bizonyos videókat szerzői jogvédelem miatt nem tölthetőek fel. Ilyen például a zenélő szökőkút. Azonban a Margit szigeten az alacsony vízállásnál járkáló rákok igen. 

Mindezek mellett tiszteletemet tettem még a Rókahegyen is, ahol elsőre nem sikerült megtalálnom az ösvényt. Ebből fakadóan pedig elég sok időt időztem ott. Ámbár jól éreztem magam Ellenben sikerült kijutnom egy kis ösvényre, ahol viszont megcsodálhattam az épp legelésző lovakat. 

Sokszor egy videó sokkal jobban tükrözi az adott dolgot, vagy helyzetet mint egy sima fénykép. Ugyan az anyagi keret elegendő lett volna a Városligetben található léghajó használatához, de igazából nem éreztem rá késztetést, hogy kipróbáljam, hiszen bőven vannak elég magas helyek a fővárosban, ahol belátható az egész város, s ez még ingyen is van. 

Szentendre

Ahogyan korábbi bejegyzéseimben is írtam a főváros leginkább a sokszínűsége és a sokfelé való kiruccanás lehetősége volt az, ami igazán vonzott. Amióta felköltöztem igyekszem ezt a dolgot minél jobban kihasználni, s ha az időjárás és a munka engedi, akkor ez általában sikerül is. Egyetlen egy probléma van, hogy akikkel kapcsolatban vagyok azoknak többsége otthonülős, vagy pedig tipikus szórakozó fajta, s így kevés olyan személy akad, akivel össze tudok hozni egy nagyobb sétálást vagy akár kirándulást. Szerencsére akadnak olyanok, akik társul szegődnek, s a városban lévő helyeket már elég jól ismerem, s nagyon könnyen eljutok oda függetlenül az utazási időtől. A bérlet persze mindig nálam van, mert felvagyok készülve arra, hogy bármikor jöhet számomra egy lehetőség, hogy kimozdulhassak itthonról vagy pedig egyszerűen csak kedvem támad elmenni sétálni. Még a covid időszak alatt egyik ismerősöm úgy döntött kocsival lemegyünk Szentendrére, s a Dunakorzón teszünk egy sétát. Azóta gondolkodtam az ismétlésen, de mivel az illetővel megszakadt a kapcsolat, így úgy gondoltam tökéletes kiránduló hely lehetne. Ehhez pedig nem kell más, mint némi helyismeret, valamint az odavaló lejutás zökkenőmentessége. Én azon embere közé tartozom, akik tudnak és akarnak is olvasni, s a leírtakat tudják is értelmezni. Így aztán csak arra a kieső 15 km-es szakaszra kellett vonaljegyet vásárolni, s a telefonon lévő térképek elegendőek voltak, hogy lejussak a Dunakorzóra. 

Annak nagyon örültem, hogy az állomástól nagyjából negyed órányi sétára volt a Dunakorzó. Egyrészről emiatt könnyebb túravonalat kijelölni, másfelől pedig elég jól éreztem magam, hogy ennyire könnyen sikerült lejutnom. Mivel hétköznapra kaptam a két szabadnapomat, így annak mindenképpen örültem, hogy most elég kevesen voltak. Ebből fakadóan pedig kedvemre tesztelhettem a lassan egy hónapja megvásárolt Huawei P50 Pro-t, melynek kameraképességeiben továbbra sem csalódtam, s a vásárlást sem bántam meg. Mindenképpen meg akartam találni azt az utcát, amelyben az esernyők vannak feltéve, s ez is viszonylag elég közel volt. 

Ezek után szépen sétáltam egyet, de mivel a napom nem úgy alakult a délelőtti órákban így az utam az egyik közeli boltba vezetett. Mivel nem akartam korán hazaérni, s szerettem volna még kóvályogni egyet úgy voltam vele elindulok egyenesen abból baj nem lehet. Ebből fakadóan találtam rá a Japán kertre, amely ugyan kicsi, s ha nem fotózunk tíz perc alatt vagy még kevesebb időn belül végig lehet menni. Engem ez nem zavart, mert elég megnyugtató hangulatot árasztott, s emellett pedig szépen karban van tartva. Mindezek mellett pedig az élővilágot is lencsevégre sikerült kapnom. 

Már meg van, hogy melyik ismerősömet fogom “megkörnyékezni” ezzel a kiruccanással. Az viszont biztos, hogy ha végül megsem jön össze biztosan le fogok utazni még egyszer, s teszek egy még nagyobb sétát. 

Tavasz vagy nyár?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy “az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

Tabukról tabuk nélkül (2017): 1.évad

Emlékszem, hogy régen mennyi dokumentumfilmet néztem. Mára már ezeknek a száma jelentősen megfogyatkozott. Egyrészről TV csatornátokat egyáltalán nem nézek továbbá nem nagyon szeretem a reklámokat, így ha valami nem jön velem direkt szembe, mint például az utcán egy plakát, vagy valaki ajánlása, akkor kevés az esély arra, hogy felfedezem az adott alkotást. Hasonló helyzetben vagyok a Tabukról tabuk nélküllel szemben, hiszen annak létezéséről is csak most szereztem tudomást, amikor már elérhető a második évad. 

Tovább