It: Chapter Two (2019)

Magyar cím: Az – második fejezet

Egészen pontosan két évvel ezelőtt nekem hatalmas nagy meglepetés volt az It, amelyet úgy tekintettem meg a moziban, hogy igazából nem is nagyon érdekelt. Mivel a horror az egyik kedvenc műfajom, így nagy meglepetés volt, hogy végre volt egy film, amely tényleg tetszett. Így hát nem is volt kérdés, hogy annak a Blu-ray változatát be is rendelem, miközben kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz a folytatás.
Idén többször jutottam el a moziba, mely nem csak a kínálat miatt történt meg. Viszont tény, hogy legjobban eme filmet vártam, főleg azért is, mert a játékidő majdnem 3 (!) órásra sikerült. Természetesen nem hagyatkoztam senkinek a véleményére, hiszen eléggé megosztotta a közönséget a második rész. Volt, aki szerette, s volt olyan is, aki utálta. És persze ott vannak azok, akikhez én is tartozom: felemásra sikerült véleményem szerint.

Részletek

Itt van az ősz, itt van…. (?)

Szinte észrevétlenül, de elszaladt fejünk felett ismét a nyár, s lassan elmondható, hogy már szeptember közepén vagyunk. Mindezt úgy, hogy jómagamnak kivételesen eseménydúsnak volt mondható ez a rövid időszak.
Az egész ugyebár kezdődött azzal, hogy április utolsó napján befejeztem a munkát a második munkahelyemen három év után, s majd a következő munkanapon felvéve a fizetésem, s a kilépő papírjaimat hátrahagytam mindent, s felköltöztem Budapestre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy sajnos hiába laktam megyeszékhelyen nem igazán tudtam elhelyezkedni, s nem is igazán éreztem azt, hogy az életem előre haladna, aminek elsősorban a fizetés, és a munkahelyhiány volt az oka. Tehát akármennyire is volt egy munkahely rossz, akkor is kapaszkodni kellett belé, mert nem volt másik. Vagy, ha ott is hagyta az ember, akkor ha nem volt szerencséje akár hónapokig kereste a következőt. A hagyományos módszert alkalmaz önéletrajz kiküldéssel felköltözéskor gyakorlatilag egy szabad hétvégém volt, s máris munkába álltam.

Megfogadtam, hogy támaszkodok az összegyűjtött pénzemre, s nem vállalom el az elsőt, amelyik szembe jön. Ennek ellenére csak sikerült rögtön az elsőre igent mondanom, ahová felvettek volna, így aztán bekerültem egy kisebb magánvállalkozóhoz, ahol sajnálatos módon több olyan dolog is volt, amely nem tetszett nekem. Ugyan hősiesen viseltem ezeket a kisebb, de annál jobban frusztráló dolgokat, mígnem két héttel ezelőttig sikeresen összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Első körben tudni érdemes, hogy nagyobb városban könnyebben találtam szórakozási lehetőséget, továbbá az új ismerősi kör is lehetővé tette, hogy végre ne a négy fal között kuksoljak, vagy pedig különböző virtuális programok segítségével tartsam a kapcsolatot másokkal. Ennek is volt köszönhető, hogy a programok, és a rövid időre párkapcsolatra változó párkapcsolati státuszom rendesen elvitte az időmet. Egyrészről otthonról is megtapasztaltam azt a bizonyos fekáliakavarást, amely az váltotta ki, hogy mertem változtatni, s otthagyni mindent, mely burkolt irigységet szült. Mindezek mellett pedig egy olyan probléma merült fel a munkahelyemen, amelyet véleményem szerint nem kezeltek helyesen, s emberhez méltón, mely arra ösztönzött, hogy azonnali hatállyal felmondjak, s másnap már munkanélküliként ébredjek.

Igazából gondolkodásra ösztökélt, hogy saját magammal kapcsolatban talán nem is vagyok annyira objektív, hiszen nem éreztem magam elég tökösnek. Úgy sem, hogy képes voltam majdnem kétszáz kilométerre arrébb költözni, továbbá pár embert “kitakarítani” az életemből a hozzáállása miatt. Mindezek mellett pedig ott van, hogy képes voltam felmondani úgy, hogy nem volt másik munkahelyem. Természetesen nem bírtam magammal, így vasárnap este műszak után hazaérve már küldözgettem is önéletrajzokat. Úgy gondoltam másnap sétálok, s a cél a Normafa lesz, még szép idő van. Végül nem jutottam fel, ugyanis vissza kellett fordulnom, hogy odaérjek az üzemorvoshoz alkalmassági vizsgálatra. Tíz órával a műszakom letétele után már fel is vettek a következő munkahelyre. Azaz fél napot voltam munkanélküli. Mivel minden hivatalosan ment, így nem is tudtam azonnal munkába állni, de összesen négy napot töltöttem csak itthon.

A négy napot igyekeztem pihenéssel tölteni. Két napot odahaza töltöttem, míg a maradék kettőt pedig idefent. Igazából csak a Margitszigetig jutottam ismét, ahol a mókusokban gyönyörködtem, ahogyan keresik az élelmet a téli időszakra.
Az igazság az, hogy egyelőre jónak néz ki a munkahely, amit találtam. Legalábbis normálisabb, mint az előző. Elég már csak abból kiindulni, hogy legalább nyolc órás munka, s nem pedig napi tizenvalahány. Mindenesetre tény, hogy ismét egy nyugodtabb időszak elé nézek, amellyel kapcsolatban bízok, hogy jövedelmező lesz számomra.

Volt egyszer egy kirándulás

Amíg otthon éltem többnyire két dolog volt, ami zavart. Az egyik a munkabér, amelynek mértéke nem tette lehetővé az elköltözést, továbbá a városban való különélését, valamint az önálló élet fenntartását. Mindezek mellett pedig problémát okozott a szórakozás, és a kimozdulás. Azaz vagy nem volt rá lehetőség, vagy pedig nem volt rá partner. A fővárosba való költözés ezt a dolgot kiküszöbölte, hiszen mindkét szempontból elég jól állok. Ezért az augusztusban a zempléni hegységbe mentem túrázni.

Gyönyörű kilátást kaptam az útért cserébe, s annak ellenére, hogy kevés emberrel találkoztunk, és szinte minden nagyvárosi dolgot hátrahagytunk jól éreztem magam. Nem csak a levegő frissessége, de maga a természet is feltöltött, arról nem is beszélve, hogy a bandukolás közben igyekeztünk felfedezni mindent. Természetesen rengeteg fotót készítettem, hiszen tetszett mind a regéci vár, mind pedig a csordogáló patak.

A sziklás részekre jómagam nem mertem felmászni, inkább csak távolról csodáltam, s bíztam benne, hogy a velem tartók nem fognak leesni, miközben igyekeztek a legjobb, és a leglátványosabb fotókat készíteni magukról.
Állatok visszafogottan jelent meg. Elsősorban békák, őzek, s madarak voltak azok, amiket láttunk, meglestünk.

A környezetben egyetlen egy dolog lepett meg, amikor az erdő közepén találtunk egy elhagyatott faházat. Nem a legjobb állapotban volt, de nem is a legrosszabban. Érezhető volt, hogy szándékosan nincs elbontva, de minden bizonnyal én egy éjszakát nem töltenék el benne.

Azok az új készülékek

Majdnem egészen pontosan egy éve volt egy olyan bejegyzésem, hogy középiskolás korom óta milyen mobiltelefon készülékeim voltak. Akadtak olyanok, amelyek kibírtak pár évet, de volt olyan is, amely csak fél, esetleg egy évet volt a tulajdonomban. Egészen sokáig a feltöltőkártyások csapatát erősítettem, ennek okán aztán az aktuális készüléket mindig az épp akkori árfolyamon, s teljes összegben kellett kifizetni. Mivel már tavaly eldöntöttem, hogy élek a lehetőséggel, s felköltözök a fővárosba úgy döntöttem, hogy az akkor kinézett Huawei Mate 20 Lite nem fog beleférni a keretbe, ha a kikalkulált összeggel szeretnék felköltözni. Így aztán fogtam magam, és szépen átváltottam előfizetésesre, mert úgy éreztem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy kontroll alatt tudjam tartani a hívásokat. Főleg úgy, hogy rengeteg ingyenes alkalmazás van, amelyben opció a hívás.
Múlt héten gondolkoztam, hogy mivel nagy zenerajongó vagyok, így kellene egy új fülhallgató, így végül úgy döntöttem, hogy míg mások alkoholra, és cigire költenek, addig én beruházok egy komolyabb fülhallgatóra, s magam mögött hagyom a termékhűségemet, mely a Sony fülhallgatói felé mutattam. Így lett egy SoundMagic fülhallgatóm, amely szépen kihozta az aktuális készülékem egyetlen egy hátrányát: maximális hangerőt kevésnek éreztem az előző telefonomhoz képest. Készülékváltást nem terveztem, azonban ma egy Huawei P30 tulajdonosa lettem: 

A történet úgy kezdődött, hogy idehaza ház vásárlás miatt egyelőre meghiúsult az a terv, mely szerint hazalátogatva elkísérve édesanyámat egy új készüléket választok neki, amely minden szempontból megfelelő lenne neki. Lecserélve ezzel korábbi készülékét. Azonban hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy megyek egy kört, hogy megoldható-e lenne, ha én kötök egy újabb előfizetést, és így tulajdonképpen megoldódna a telefonvásárlási probléma.
Nagy hezitálás után végül az a döntés született, hogy semmi értelme nem lenne egy ugyanolyan készülék megvásárlásának, mint amivel rendelkeztem, melynek két éves részletfizetésből letelt már egy. Mivel karcmentes, és hibátlan állapotban volt, így végül az a döntést hoztam, hogy továbbadom. Így, ha esetleg megsérülne, akkor ott van a tudat, hogy nem új készülék volt, és egy év múlva egyébként is csak a hívás és az internet csomagdíja maradt volna fent.

Bevallom elsőre kicsit csalódottnak éreztem magam, de aztán működésközben magára talált a telefon. Örültem annak, hogy egy picivel kisebb, de mégis erősebb, így pont kézre áll, valamint hangzásilag jobban is teljesít, mint az előző. Annak mindenképpen örülök, hogy 128 gigányi tárhellyel rendelkezem, így végül a második előfizetéshez tartozó sim kártya is a készülékbe került, s még telepakolhatom zenékkel a telefont. Mindezek mellett az ujjlenyomat olvasó a készülék elején kapott helyett az érintőképernyő alján, így aztán több hely maradt hátul. Azonnal vad fényképezésekbe kezdtem, s örültem az eredményeknek.

A fenti képek eredetileg 40 Megapixel nagyságban készültek, így nagyon rá lehet nagyítani minden részletre. De mivel sötétedés után készült, így már természetes, ha vannak benne hibák. Nyilván verőfényes napsütésben lehet a legjobb képeket készíteni, továbbá ha háttérképnek akarnék bármely fényképeket kirakni monitorom, vagy a laptopom maximális képernyőfelbontása is Full HD, azaz 1920×1080-as,  s azon a hibák nem jönnének ki.
Természetesen lőttem képeket már hazafelé, este.

A fenti két kép már bőven sötétedés után készült, amikor még volt némi minimális fény. Ennek ellenére nagyon jó képeket csináltam, és annak külön örültem, hogy ugyan nincs este mód a fénykép applikációban, hanem már önmagától beállítja a megfelelő értékeket. Persze ahol nincs semmi fény, ott a vaku jöhet segítségül.

Nem érzem, hogy hülyeséget csináltam volna, továbbá bízom benne, hogy a készüléknek nem lesz semmi hibája, valamint nem is sérül meg. Az elmúlt tíz évben több érintőképernyős telefonom volt, és egy sem esett még ki a kezemből, vagy ütődött meg. Bízom benne, hogy ez így is marad.

Termékajánló: SoundMagic fülhallgató

Nagy zenerajongó lévén szinte állandóan ott van a zsebemben a fülhallgatóm. Ráadásul én az In Ear, azaz “hétköznapi” nevén az “agyba dugósat” szeretem, melynek köszönhetően a külső hanghatások kiszűrésre kerül. Márka hű is vagyok, így sokáig a Sony termékeit használtam, lévén annak idején nagy hatást gyakoroltak rám annak köszönhetően, hogy az akkor walkman mobilok betörtek a piacra.
A termékeket továbbra is jónak tartottam, de számomra halkabbak lettek. Úgy döntöttem, hogy mivel megkeresem az árát egy új terméknek, ezen nem kellene spórolnom. Míg más cigire, és alkoholra költ, én addig költök ilyen termékekre. Pontosabban a SoundMagic SM-E10C-re.

A terméket sikeresen 12 990 forintos áron sikerült megvásárolnom. Az árcímke miatt sokáig is gondolkodtam rajta, hiszen ha könnyen szakad a vezeték, akkor felesleges kiadás lenne. De megnyugodtam abban, hogy csavart, és vastag zsinórnak köszönhetően nagy valószínűséggel nem kell ettől a problémától tartanom. Főleg annak fényében, hogy egy piros tartó tok is jár hozzá. Külsőre nagyon jó fogást ad, mindazonáltal, hogy én az arany és fekete páros mellett döntöttem. Mondjuk tény, hogy nagyon alternatív választási lehetőségem nem volt.

Amit észrevettem, hogy sokkal jobb hangzása van, mint az előző fülhallgatómnak. Jobban szólnak a basszusok, és sokkal jobban kijönnek a formátumbeli különbségek. Egy ideig én is mp3 tömörítési formátumot használtam, de áttértem a flac-ra, ami ugyebár veszteségmentes formátumot jelent. Azok a számok, amelyek ebben a formátumban került a telefonomra sokkal erőteljesebben, és hangosabban szólal meg, mint az mp3-ban konvertált társaik.
Mindezek mellett fontos megemlítenem, hogy headsetként is lehet használni, amit rögtön ki is próbáltam. Semmi problémát nem találtam ebben, habár tény, hogy nagyban hozzájárult a telefonom minősége, és a kifogástalan térerő.

Természetesen egyéb kellékeket is kapunk, mint például egy jack csatlakozót, valamint számítógéphez használható átalakítót is, habár utóbbire semmi szükség nem lesz minden bizonnyal, ha a mai számítógépeket, és azokon futó operációs rendszereket nézzük.
Én nem bántam meg a vásárlást, habár tény, hogy én vigyázok is a dolgaimra, így azt gondolom, hogy ha egy gyengébb kábel nem szakadt el, akkor egy erősebb sem fog, főleg hogy kaptunk hozzá fülhallgató tartót is.

Bukott birodalom

Annak idején eléggé belekezdtem az eredeti blu-ray lemezek gyűjtősébe, lévén akkor ezt találtam akkor a legjobb hobbinak, ha már a négy fal közti tevékenységet kell űzni. Azonban idővel ez megváltozott, lévén eldöntöttem, hogy másik városba való költözéssel sokkal jobban kijönnék anyagilag, ezáltal nem csak spórolni tudnék, és félretenni, de még mellette programot is tudnék szervezni, valamint olyan költségeket is bevállalhatok, amelyet addig nem tehettem volna meg. Tehát anélkül, hogy ne nulláztam volna magam. Persze egyelőre a félretevés nagyon nem működik, hiszen a nyár folyamán volt egy hét, amely kiesett nekem, továbbá a régi kollégákat felinvitáltam, s mivel keresetem már szinte kétszerese az övéknek, így aztán egy pár plusz költséget bevállaltam.
Amikor elindultam otthonról úgy döntöttem, hogy az eredeti filmek megvásárlását félre teszem még konkrétan ki nem alakul egy biztosabb létkép számomra, addig pedig bőven egyszerű, ha minél kevesebb fizikai dologgal rendelkezem. Amit pedig eddig megvásároltam megfér otthon. Azonban nem bírtam a kísértéssel, így a mai napon végül megszereztem fémes kiadásban a Jurassic World: Fallen Kingdom-ot, csak úgy, mint elődjét.

The Lion King (2019)

Magyar cím: Az oroszlánkirály

Mivel a nyolcvanas évek végén születtem, így én is azok közé tartoztam, akiknek az egyik kedvenc meséjük a The Lion King, azaz Az oroszlánkirály volt. Mindenki kívülről fújta a mese fülbemászó zenéit, továbbá rengetegszer játszottuk el a különböző jeleneteket az iskola szünetekben. A Disney egy ideje nem nagyon mutat újat, inkább úgy döntött, hogy a mai technikát megvalósítva tulajdonképpen az egykori meséit élőszereplős változatba ülteti át, amely azért sokszor kettős visszhangot vált ki, mint Simba visszatérése a vásznakra, ahol CGI rásegítéssel “élő” oroszlánként láthattuk viszont.

Részletek

Spider-man: Far From Home (2019)

Magyar cím: Pókember idegenben

Jómagam nem vagyok otthon a képregény univerzumban, így aztán nagyon nagy elvárásom tudás hiányában nem is lehetnek. Természetesen nagyon sok írást, kritikát olvastam egy egy olyan filmről, ami nekem tetszett, de rajongóknak nem. Az olvasottak alapján, ha rajongó lennék nekem sem tetszett volna az adott alkotás.
A 2000-es években elkezdődött képregény feldolgozások java része tetszett, de aztán elindult a Bosszúállók vonal, amely elvette a kedvemet szinte az összes Marvel alkotástól. Az új Pókember filmre is csak azért sikerült moziban megnézni, mert reménykedtem abban, hogy jobb lesz, továbbá meghívást kaptam rá. Rossz döntés volt elmenni.

Részletek

Hétköznapi forgatag

Tavaly ilyenkor már biztos voltam benne, hogy szeretnék az akkori élethelyzetemen változtatni, amely sajnálatos módon a munkahely hiány, és az alacsony bérezés miatt nem valósult meg önerőből. Végül úgy alakult, hogy biztosan eldöntöttem, hogy ez lenne a helyes út, azonban csak akkor, ha megfelelő összeg van a bankszámlámon. Végül idén megvalósult a lépés, amelynek köszönhetően jobb munkaközegbe kerültem, továbbá sikerült a hátam mögött hagyni azokat a dolgokat, amelyek problémát okoztak. Sok mindent terveztem, de a főváros nagysága, új ismeretségek végül korábbi életciklusomat is megváltoztatta. Ennek köszönhetően pedig jó pár rossz szokásomat hátrahagytam, habár tény, hogy jöttek újak.

Sikerült elsőre belenyúlnom munkahely szempontjából is abba, amelyre az mondható, hogy vállalható lesz egy ideig. Az elmúlt időszakban ráadásul úgy alakult, hogy helyzetem még stabilabbá vált, így aztán a keresetem is nőtt, ezáltal ténylegesen igazzá vált az, amivel már eddig is tisztában voltam. Azaz a fővárosban ugyanabban a munkakörben akár a dupláját is megkereshetem korábbi fizetésemnek.
Azóta természetesen sikerült “felcsalnom” más ismerősöket is a fővárosba egy kis csavargás erejéig is.
Ami számomra legjobban meglepőbb, hogy még odahaza nehezen, vagy csak alig tudtam rávenni embereket a közös programokra, kikapcsolódásra, addig itt ez elég könnyen megy. A hazaköltözés lehetőségét pedig teljesen elvettem a fentiek fényében.

Child’s Play (2019)

Magyar cím: Gyerekjáték

Azt hiszem, hogy horror rajongóknak nem kell bemutatni Chucky karakterét, aki a kilencvenes években tűnt fel először a mozivásznakon, és számos folytatást megért az ő története. Bár tény, hogy inkább az első két film volt az, amely említésre méltó. A kétezres évek után előjött egy olyan fajta megmozdulás a filmkészítés kapcsán, hogy az alkotók a régi klasszikusokat előveszik, s újra megfilmesítik. Akadnak olyanok, amelyek jól sikerülnek, de a legtöbbjük sajnos mellékvágányra fut végül. Ilyen a 2019-es Gyerekjáték is.

Részletek

X-men: Dark Phoenix (2019)

Magyar cím: X-men: Sötét Főnix

Nem vagyok Marvel alkotások rajongója, így nekem a képregények kimaradtak. Ha kizárólag az X-men filmekről van szó, akkor nekem az első kettő volt egy tisztes iparosmunka, míg a harmadik egy kilógó lóláb, ami minden bizonnyal a rendezőváltás miatt volt olyan, amilyen. Utána viszont elkezdett zavarni az, ami ezekre a filmekre érvényes: Reboot. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet úgy megcsinálni egy folytatást, vagy egy új filmet, hogy a korábban elkészítettek ne legyenek értelmetlenek, ha az ember leülne, és egyszerre megnézné őket egymás után.
Ennek a következménye is, hogy az X-men filmek otthon nézősökké váltak. Mivel érdekelt, és volt is kivel elmennem, így a Dark Phoenix végül moziban nézős lett.

Részletek

Az élet

Annak idején nagyon sokat szenvedtem attól, hogy a korábbi lakóhelyemen sajnos nagyon kevés szórakozási lehetőségem volt. Mivel alkoholt nem fogyasztok egyáltalán, így gyakorlatilag maradt a strand, és a mozi. És, ha egyikre se volt lehetőség, akkor a sétálás, biciklizés, és a másokkal való ismerkedés, találkozás. Utóbbi szintén nehezen ment, mert mindenkinek megvolt a maga kényelmi zónája, és sokszor ebből a zónából nem nagyon lehetett embereket kirángatni. Kifejezetten utáltam azt, amikor valakivel csak online tudtam tartani a kapcsolatot, és esetleg havonta egyszer tudtam vele találkozni, s komolyabban csak akkor sikerült programot szervezni, ha az szinte teljesen impulzív hatással jött össze. És akkor elfelejtettem megemlíteni az emberekből hiányzó rugalmasságot is. Ugyan városban laktam, s megyeszékhelyen, de sokszor éreztem azt, hogy kinőttem azt a város, ahol az életem legjelentősebb részét töltöttem. Aztán végül egyre terebélyesedett az ismerősi köröm, s a tudat, hogy a jelenlegi szakmámban kétszer, vagy háromszor annyit kereshetnék ugyanabban a pozícióban adott egy löketet, hogy végül eldöntsem, hogy mindenképpen váltani szeretnék. Így is történt, hogy nagyjából lassan két hónapja vagyok budapesti lakos.

Egy héttel a felköltözés előtt már elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni, s ennek is köszönhetem elsősorban, hogy egészen pontosan két napig voltam munkanélküli, s egy szabad hétvégét tudhatok magam mögött, s majd utána ismét elkezdtem dolgozni. Rögtön a legelső biztosnak tűnt, habár tény, hogy a dupla műszakos napi műszaknak köszönhetően több a szabadnapom, ellenben munkanapomon nincs időm semmire. Természetesen időközben voltam az adóhatóságnál is, hogy be vagyok-e jelentve, s minden hivatalos, s egyelőre úgy néz ki, hogy eddig minden klappol, s valóban megkeresem ugyanabban a munkakörben, ugyanabban a szakmában az egykori fizetésem kétszeresét.
Ahogyan feljöttem természetesen az ismerősök száma növekedett, valamint egykori fővárosba költöző ismerősökkel is sikerült találkoznom. Mindezek mellett valóban nagy a város, így továbbra sem engedek abból, hogy olykor-olykor “fejszellőztetés” gyanánt egyedül is kimozduljak, ami ilyenkor természetesen többnyire a Margit szigetet jelenti.

Annak kifejezetten örülök, hogy a munkatársak normálisak, és sikerült beilleszkednem, így nem szenvedés letolni egy-egy műszakot. Az már sajnos igen, hogy a rettentő hőség miatt tényleg borzaszó az utcán tartózkodni, hiszen a beton iszonyatosan visszanyomja a meleget. És sajnos sokszor a nyári zivatarok sem hoztak felüdülést.
Mindezek mellett végül úgy döntöttem alig egy hónap után hazautazok, ami sajnos nem jól sült el, hiszen sikerült egy kisebb balesettel a három napos otthonlétből hetet csinálnom, amelynek köszönhetően két munkanapom is ugrott. Ugyan csak egy kellemetlen, de semmi következménnyel nem járó szaruhártya sebet tudhattam magaménak. De nem örültem, hogy több program így kiesett, ráadásul egy hétig napszemüveget kellett viselnem szinte mindenhol.

Szerencsére azonban miután minden helyrejött sikerült további programokat leegyeztetnem. Többek között strandolásokat, kirándulást, és mozizásokat is. Ami persze mindenképp pozitív számomra, hogy minimális kiadásokat jelentenek ezek majd számomra.
A főváros sikeresen magába szippantott, s a folyamatos mozgásteremnek a tömegközlekedését is sikerült majdnem teljesen elsajátítanom. Persze a BKK androidos applikációja sokat segít abban, hogy hol mennyit kell várnom, továbbá megismerjem a területeket még jobban.

Godzilla: King Of The Monsters (2019)

Magyar cím: Godzilla – A szörnyek királya

Az 1998-as Godzilla filmet láttam, és nekem visszafogottan ugyan, de tetszett, de annyira nem rántott be. Leginkább a befejezés, ami tulajdonképpen nyitva hagyta a folytatás lehetőségét, ami soha nem készült el. Ezért is kaptam fel a fejemet, amikor kiderült, hogy érkezik egy új film, ami azonban nem folytatás, hanem reboot az amerikai franchise-nak. Aztán jöttek az előzetesek, s odáig jutottam, hogy a 2014-es első résztvégül moziban néztem meg. Habár egyetértettem a kritikák egyes részeivel, de végül mégis ott lett a film a Blu-ray gyűjteményben.
Aztán megérkeztek az új előzetesek a folytatásról, és mindenképpen tudtam, hogy ez ismét moziban nézős lesz. Ami meg is történt, de ismét érdekes élményekkel keltem fel a moziszékből.

Részletek

Brightburn (2019)

Magyar cím: Brightburn – A lángoló fiú

Moziba való járásom az elmúlt években eléggé megritkult, annak köszönhetően, hogy sajnos kevés az olyan alkotás, amelyre felkapom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az olyan filmek, amelyekre nem tudom biztosan megmondani mennyire fog tetszeni jobb, ha megvárom a hivatalos megjelenést. Persze azok az esetek, amelyeknél meghívott vendég vagyok felülírják ezt, így történt, hogy a Brightburn nem volt a megtekintendők listáján, de végül mégis moziban néztem meg. Sajnos elhibázott koncepcióként éltem meg. 

Részletek